Tóbiás Zsuzsanna: Egy vagy velem

Mond, ki fogja majd a kezem,
Ki emel fel, ha elesem.
Csak vagyok,
Cél nélkül, értelmetlenül.

Változz meg, mondják,
De ugyan minek.
Ilyen vagyok, ilyen leszek,
Így hagyom itt a földi létet.

Öltözni mindig,
Mindenki előtt másképp…
Unom a sok öltözést-vetkőzést,
A másoknak tetszelgést.

Ha kellek,hát így kelljek.
Ha nem,úgyis megvetnek.
Bármiben is tetszelgek,
Mindenkinek meg nem felelhetek.

Csupaszon,pusztán.
Nem öltözök többé.
Undorít az álnok megvetés.
A csendes gúny, kacaj, röhögés.

Nevess!
Nevess, ki ha neked így jó.
Vess meg, ha rám nézve ez jut eszedbe:
Undorító!

De gondolkozz el kicsit,
Te sem vagy jobb másnál!
Főleg annál kit szád szid, szemed ölni tudná.
Te sem vagy jobb másnál!

Tükör vagyok előtted,
A saját életed bennem találod.
A magad gennyes sebét látod.
A benned lévő férget utálod.

S én itt állok mögötted.
Csak nézlek,nézlek,nézlek,
Te sírsz, én kacagok neked,
S szeretlek, mert egy vagyok veled!