“Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
mielőtt csendben reám dőlne
a Parnasszus minden csillaga.
Verseket ír a lázongó énem
tükröt tartva magam elé
táblákon felírat: ki ha én nem?
Öklüket rázók, mindenfelé.
Romlott életek, összetört álmok,
de rím nélkül a vers “szabadabb”.
Szavak dzsungelében, oda találok,
hol az igazság alkot vágyakat?
Sár és mocsok, de a lant húrjain
hamisan nem szólhatna ma sem zene
de magán kiadásban legyőzött vágyain
a szürke kis veréb is zsoltárt zengene!
Szóvirágokból font tövis koszorú
vért izzad az ész, értelem helyett
téma nélküli tucat hangulatú
közönyben vánszorgó emlékezet.
Hozsannázva zengő avítt dallamok
a csúcs közel, néhány lépésre csak.
Tömjénfüstben ácsorgó fantomok
gyémántok közé, köveket szórnak.

“Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Lassan a szép szó is “enni kérne”
s a terített asztal mámora
engedi élvezni, a szavak igazát
mely mint éles penge, vág ha kell
s a hömpölygő szürke ködön át
hitét az emberben, nem veszítheti el.

Az idézőjeles részlet József Attila Ars Poetica című verséből való.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…