Láb nyomán a varjuháj, virít s utat mutat.
Margarét az út porán nevet, velünk mulat.
Napkorong sugár bolyong a bérctetőn, suhan.
Szél ölel, hajadba túr, a nyári ég zuhan.

Sír a lícium s a lonc lilán köréd hajol.
Árvalányhajon velünk repes, kereng, dalol,
bólogat, neszezve ring a nyár, az illatán
döng a méh, izsóp köszön ma jó napot talán.

(Akit zavar, attól bocsánat az igealak rímekért.)

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. „Majd kinövi” – mondták rám gyermekkoromban, amikor mindig, mindenből rímet faragtam. Nem ,nőttem…