Posted by
Posted in

Sajnálom magunkat

Szakadjon meg a szívem, ha már lüktetni sem képes érted. Olyan kár, hogy elmúltam véled édes egy szegénykém. Sorsunk mára egymáséiban rekedt félig telt üresség. Törjön széjjel sziklák erős csontú hátán, e nevetséges színlelés. Hogy én a te örömödre, s te én értem teremtettél. Had maradjon meg a homályos remény, – hogy a világ úgy […]

Posted by
Posted in

A KÖLTŐ DOLGA

A KÖLTŐ DOLGA (A Költészet Napjára) Félve nyúlok a toll után, vajon milyen jövőt ígér, hetvenezren kinn az utcán, követelésük mennyit ér? Elmúlt időben is voltak szegények, no meg gazdagok; hitted, végre győzni fognak verseidben írt dallamok! Költő dolga csak egy lehet, igaz szóval buzdítani, biztatni a szegényeket: “Reményt nem szabad feladni!” Szólj az igazságért […]

Posted by
Posted in

Rosszindulat

Rosszindulat   Rosszindulat feketéllik, rossz színei sötétek, rideg, hideg körbe kerít, nyerítnek a szörnylények. Lófogaik sárgák, nagyok, marcangolni készek, ostoba vihogásuk tele mocskos kéjjel, s érzelem vámpír gyanánt rabolják a lényed. Mázsasúlyos keserűség, bánatfelleg, mogorva nyomja szíved, latolgatod: menekülj vagy ottmaradj? Az időre ráhagyni, nem szerencsés mindent, előbb utóbb rá kell jönnöd, mit ér tisztességed!

Posted by
Posted in

NAGYSZOMBATON

NAGYSZOMBATON   Sötét viharfelhők gyülekeztek égen, mint akkor délután, most kétezer éve. Szorongva figyeltük vaj’h égi jel lenne? Úrhoz küldtünk fohászt, rátok tekintsen le.   Szemetek emelve fel a magas égre, bátorságot, erőt Jézustól reméltek. Ti vagytok a jövő, csak rajtatok múlik, békés forradalmat vihessétek csúcsig!   Gyűlölet ne legyen soha szívetekben. Tettetek szabadság-eszme vezérelje! […]