Posted by
Posted in

Április

B. Mester Éva   Április   A szeszélyes hónap most lehűlést hozott, délibáb szirtjein tegnap még havazott.   Virágok illatát mind összekeverte, fagyos, fehér színnel, dérrel átfestette.   Mit tegyen a virág? Föld alá nem bújhat. Langymeleg szellőtől talán megújulhat.   Hóbortos április! Heteket vesztettünk. Fagyoskodtunk megint, közben nem szerettünk.   Kamikaze hittel tavaszt robbantottál […]

Posted by
Posted in

Döngve, döngicsélve

Kirajzó méhkasként szárnyal a gondolat, feltörve titkokat poroz be álmokat, fullánkját ha döfi érzés friss húsába, könnyezik a lélek kínzó fájdalmában, máskor édes mézet csorgat a szívedbe, döngve, döngicsélve röpköd a fejedben, szorgalmasan köröz éjt nappallá téve, lecsendesült elme esküdt ellensége. 

Posted by
Posted in

Felkiált a táltos.

  Felkiált a táltos.       Halad a történelem szekere recseg, ropog a kereke. Küllők pattannak rendre, rémült szemek kerekedve.   Az emberiség űzi hajtja lovát, nyelik a  mocskos út porát . Göröngyös földút, veszett menet rossz irány, peregnek emberek.   Már nem is szekér süllyedő hajó, melyből kiszállni volna jó. Hatalmi harc folyik […]

Posted by
Posted in

Megváltás?

(gondolatok a Golgotáig ) Miért üvölt a tömeg, mit kiabálnak, Tegnap még hőse voltam e világnak, Ma már csak megvert, kivert kutya, Kinek töviskoszorútól “ékes” a homloka, A bőrömbe mar, vér csorog arcomon, Botladozom, azt hiszem, nem bírom Cipelni ezt a nehéz fakeresztet, Az Istenem engem jól “eleresztett”! Nem szűnik a zsivaj, szomjas vagyok, Átkot […]

Posted by
Posted in

A Golgotán

Edit Szabó : A Golgotán Jeruzsálem városán túl magas dombnak tetejére cipelte keresztjét Jézus vállain, megfeszítettve. Kapun kívül szenvedése vére által szentelt földje, hívők dicsőítésére, kínjait így elfeledve. Ég tetején Jézus feje, gyászba borul a természet sötétség támad a Földön, lelke a mennyekbe odafönt. Gyarlóságért fizet Isten, mily bűnt követhet el ember, anya fájdalma egekig […]