Felkiált a táltos.

 

 

 

Halad a történelem szekere

recseg, ropog a kereke.

Küllők pattannak rendre,

rémült szemek kerekedve.

 

Az emberiség űzi hajtja lovát,

nyelik a  mocskos út porát .

Göröngyös földút, veszett menet

rossz irány, peregnek emberek.

 

Már nem is szekér süllyedő hajó,

melyből kiszállni volna jó.

Hatalmi harc folyik szüntelen

s a természettel is csak a küzdelem.

 

Por ,piszok, vér, könny az arcokon

ostorcsapás, sok-sok fájdalom.

Felkiált a táltos szakadékhoz érve

korholva, könyörögve kérve :

 

Lassíts ! Önmagad taszítod mélyre,

pusztítod, adod halál kezére.

Fékezz, tünékeny dolog a létünk

végére ne erőszakkal úgyis odaérünk.

 

 

 

 

Miskolc 2017. ápr. 17.

Szabó Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője. Miskolcon lakom a Bükk hegység ölelésében, itt is születtem 1952. február 29-én,…