Edit Szabó : Adj Uram reménységet

Ígérettel vártam a nagy napot
felragyoghat most csillagom,
kék szemek sugarába merülök
fényük ragyogása szíven üt.
Mosolygó szádat bámulom
édes mézet róla kortyolni akarom,
szavaidat iszom lelkesen,
ködpárák libbennek szememen.
Reményekkel várom a napot
talán karjaidba borulok,
átölelsz némán és csendesen,
szívek ritmusa csak peregjen.
Beszédnek sem kell hatalma,
ölelésnek minden varázsa
tüzesíti át a testemet,
Istenem az érzést adjad meg.
Emberi érzések várása,
tetteink megnyilvánulása
porba hull s mindent eltipor,
mennyből pokolba hamar jutsz.
Alámerül minden vágyad,
szemed előtt álmod tárgya,
ködfátyol lehull szemedről
tágra nyílt pillák merednek,
szív dobogása elpilled.
Szép szavak csendben dadognak,
valóság űzi a hatalmat,
varázslat íze tovaszállt,
ember a vágyad messze jár.
Szabadul szíved nem tántorog,
mint vágyadnak tárgya ajtódon,
lehuppan végleg testére
mozdulni kéne már végtére.
Múlik az idő, nem ragyog mosoly,
csillagok fénye is elhamvadott,
reménynek sugara messzire porladt,
az órák múlnak, tántorgás marad.
Istenem adj végre kegyelmet,
add meg az elképelt életet,
adj embernek hitet új reményekkel,
ne feledd, boldogságra teremtetted.

Bőcs,2017.04.19

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…