Elvinnélek én, de biztos, hogy eljönnél?
Kitaposott utat járatlanra cserélnél?
Vállalnád a veszélyt hegyen, szakadékban,
Vadonban, erdőben, tengernyi csapadékban?
Vad orkánban ott lenn, a sziklás tengerparton,
Hol embert az ösztön hajtja, hogy elfusson?
Hol napsugár és kék ég mindennapi díszlet,
Hol bádogviskóban tengődik a földi élet!
Hol a remény, a remény már rég elveszett,
Hiába éhes a száj, nem kap mindennap kenyeret!
Hol az élet értéke csupán egy késhegynyi,
De ahol mégis lehet nagyon boldognak lenni!

Ha mégis eljönnél, mit kapnál cserébe,
Megszokott életed másikra cserélve.
Szabadságot! Mely fontos része életednek,
Szerelmet! Melyért az Istenek is versenyeznek,
Tisztaságot! Hogy a kimondott szó mindig igaz,
Őszinteséget! Hogy kétséget szívedben ne támassz,
Örömet! Hogy mindig szép napod legyen,
Nevetést! Mely átsegít a szürke fellegen.
Egy szív szeretetét! Hogy átmelegítsen, ha fázol.
Két ölelő kart, hogy tartson tőled távol.
Minden rosszat és bajt, hogy védjen és óvjon,
S a fényt! Hogy körülötted mindent beragyogjon!

De hinned kell abban, a csoda létezik,
Nem kiváltság az, ha veled is megesik,
Hogy mindent megkaphatsz, ami a szeretet,
Fogják, simogatják mind a két kezedet,
Mert a szeretet szava a legfontosabb szó,
Nincs a földi létben ehhez fogható!
Az élet zene és örök körforgás,
Melyből egy kedves hang mindig feléd kiált,
S ha meghallod, a válasz csak igen vagy nem lehet,
Táncba hív a dallam, a lét forog veled,
S ha tudod, mit szeretnél, és nagyon akarod,
Megkapod, és gyönyörű lesz minden napod!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…