A vetések szövött, zöld szőnyegeit
Friss-tisztára porolta a szél,
A fák arca a fény felé fordítva
Lomb-hangszeren finoman zenél.

Magas fűben barna borjak pihennek,
Rájuk felhőnyájak vigyáznak,
Dacos fák felettük játszva,
Fagyöngy-gömböket himbálnak!

Jegenyék nyújtóznak a tavaszi fényben,
A bokrok labdarózsákkal integetnek,
Árvalányhaj a dombtetőn; szabadság
Szemembe végtelenséggel beengedlek.

Az erdei út oxigén-sátrában
Tüdőnk ezer illattal telt meg,
Ujjongása a természetnek
Minden érzéket felkeltett.

A megújult föld megújult színekkel
Átfestette a világot,
Május-menyasszony vibrálva, remegve
Száz karoddal a vőlegényt várod.

Zöld öled, dús kebleid
Arany hasú dombokkal tárod,
Pompás opál fénnyel kínálod
Pünkösd, – a feltámadásod!

Bp., 2015. május 9.

Bodó Csiba Gizella az Irodalmi Rádió szerzője. "Születésemtől 25 éves koromig éltem Miskolcon. S jóval több mint a…