Mint ősi, szép templomtorony a tested
lassan elmosódva álmaim hegyén
mint búvó patak tör fel, emlékén
a vágyam tárgya a múltba réved.

Aggastyánként ül a bús értelem
dús lombú érzelem, bennem is fárad,
messziről a szférák zenéje árad
lassan úrrá lesz rajtam a félelem.

Játszunk még együtt az élet színpadán?
Talán a sorsom oszt egy szerepet,
mit eljátszhatnék, érezve örömet

hogy mégis szép az élet. S talán
adhat a sors illatos virágot
kertembe. Nekem édes, valós álmot.

Evokáció: Paul Verlaine: Allagória című versére (Fordította: Kálnoki László)
Désir attard: elkésett álom (francia)

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…