Akai Katalin

Csillagom!

Nehezen születtél, aggódtunk érted,

mégis maradtál, hisz vártunk Téged.

Könyököd, csepp kezed halántékod mellett,

biztos gondolkodtál: jöjjek-e vagy menjek?

Végre sikerült! A miénk lettél,

éjjel nem alszol, hát én miért tenném?

Sok lázas éjszaka, sok betegség után,

repked pöttyös masnid utánad a hintán.

Csillagom-Csillagom, picinyke Kislányom

Te vagy a legdrágább nekem a világon.

 

Végre óvoda, aztán az iskola, a tornasor végén

Te vagy a kis Csoda.

Kicsike létedre, küzdöttél keményen,

tanultál, sportoltál, harcoltál az élen.

Évzárót-évzáró követett serényen,

s én büszke lehettem, minden egyes évben.

Nehezen éltük túl, a kamaszkor poklát,

de lelkünk a végén, barátnőre talált.

Csillagom-Csillagom, Te, legjobb barátom,

Te vagy a legdrágább nekem a világon.

 

Ó mennyit aggódtam, és mennyit drukkoltam!

Amikor vizsgáztál, mindig belehaltam.

Könnyedén vetted az akadályokat,

s közben legyőztél udvarló hadakat.

És eljött a nagy nap! Kezedet megkérték,

úgy izgultam mintha, az enyémet kérnék.

Asszony lett a kicsi, szépséges lányomból,

nem láttam a könnytől, a nagy boldogságtól.

Csillagom-Csillagom, menyecske leányom

Te vagy a legdrágább nekem a világon.

 

Szaladtak az évek, meg nem állt az óra.

Ma már azt is tudom, miről szól a nóta:

Kis gyerek-kis gond, nagy gyerek-nagyobb gond.

Szülőnek lenni, a legnehezebb dolog.

Ennek ellenére, ma is azt mondhatom:

Minden perc megérte! Soha meg nem bánom.

Mennyi minden történt, velünk, s a világban!

De Te itt vagy velem, örömben-bánatban.

Az évek megtörtek, betegség is kínoz,

de legjobb barátnőm felvidít, ha hívom.

Csillagom-Csillagom örökre barátom,

Te vagy a legdrágább nekem a világon.

Akai Katalin: Nagyné Akai Katalin vagyok, Budapesten élek. Akai Katalin néven diákkoromtól írok prózát és verset egyaránt. Tanáraim…