Posted by
Posted in

Egyszer egy királyfi… (parafrázis)

  Egyszer egy királyfi mit gondolt magába? El kéne indulni messzze a világba. Szerencsét próbálni a szép nagyvilágba, Hm-hm-hm, ha-ha-ha, a szép nagyvilágba. Guten tag, guten tag, van-e itt most munka? Van bizony, van bizony, más itt nem vállalja. Három diplomád ma, jó lesz mosogatni. De nem azért jöttem, hanem pénzt keresni. Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hanem […]

Pilisi virágok
Posted by
Posted in

Pilisi virágok

  Láb nyomán a varjuháj, virít s utat mutat. Margarét az út porán nevet, velünk mulat. Napkorong sugár bolyong a bérctetőn, suhan. Szél ölel, hajadba túr, a nyári ég zuhan. Sír a lícium s a lonc lilán köréd hajol. Árvalányhajon velünk repes, kereng, dalol, bólogat, neszezve ring a nyár, az illatán döng a méh, izsóp […]

Nyár
Posted by
Posted in

Nyár

  Hajlik a szár, pipacsok tűzpirosán ide vár, szirmok alatt, melegen bólogat, izzik a nyár. Dobban a szív, fecsegő csend, vele halk a szavunk. Érik a búzakalász. Új gabonát aratunk. Most magasan meleget szór, ragyogón süt a nap. Víg arató keze bálába rak, és a kalap szalmafonat, feje fényt izzad a munka alatt. Szérüre vonva […]

Posted by
Posted in

“A mindenségben nincsen értelem”

  A számon mosollyal ébreszt a reggel.… Fényét szórja rám a tavaszi nap. Ölelésedből maradt csillag szökdel a szemem mögött s fénye ölbe kap. Míg öltözök, bennem dúdol a tegnap. Ökölbe szorul néha a dallam. Illúzió, még gyakran belém harap a múlt, mit már feledni akartam. Búsan regél a hétköznapi bulvár, az üres akkordokban zengő […]

Posted by
Posted in

Szilánkok 3.

3. SZERELMEM Budapest a gyönyörű nő. Kebleit Budán hordja. A Margitsziget, a gyönyörök kertje illatos. Harrisnyakötői a Lánchíd és a Szabadság-híd, amelyek a Kék Dunát, terpesztett combjait diszítik. Szoknyáját a Kis- és Nagykörút fodrozzák, ékkövek rajta az Országház, a Szent István Bazilika, a sok templom és múzeum. Óbuda, a királynék városa pecsételi meg karját, rajta […]

Posted by
Posted in

Szilánkok 2.

2. MACKÓS ISKOLA Azon az őszön lőttek. Tankok vonultak még Budán is. A tanítás szünetelt. A Mackós iskolában is. Januárban az osztályt: 9 főt, a többi disszidált, átirányították a Kissjánosba. Az értekezlet után, amikor ezt közölték velünk, hugommal leverten ballagtunk hazafelé a sötétedő utcán. Az antikvárium lépcsőjén egy öklömnyi narancssárga gombolyag didergett. Felvettük, párhetes kiscica […]

Posted by
Posted in

Szilánkok

CSERÉPKÁLYHA  Gyula bácsi sokat mondogatta: Budapesten 30-50 évenként mindig lőnek, ezért a lakásban kell legyen egy igazi kályha. Zsófi is így tett, amikor a Bazilika melletti utcában a bolgárkertészné 150 éves konyhájából és cselédszobájából az első otthonát kialakította. A félszobát is megvette hozzá, mert a sarokban egy romos cserépkályha árválkodott. Budapest legjobb kályhása rakta át. […]

Posted by
Posted in

inspirálkonspirál, hasadba lyukat dumál

mit egy költő kitalál, az kėrem a vers-spirál. ha a rimekkel jól konspirál, verselėsre inspirál. de ìgy is mondhattam volna, hogy mit egy költő kitalál, az kėrem a rìm-spirál. ha a szavakkal jól konspirál, kuncogásra inspirál. vagy ìgy: mit ez a nô kitalál, a hajad tôle égnek áll. ha egyszer ô nekiáll, hasadba lyukat dumál. […]

Posted by
Posted in

Talán…

B. Mester Éva   Talán…   ha kisebbre rajzolom a hegyeket, sekélyebbre mérem a tengereket, a parthoz verődő hegyi patakot csendre intem, itt csobogni tilos, színeimre színoldó lötty kerül, a számra lakat, az álom menekül, gondolataim, ha meg sem születnének, letagadhatók a vadóc szenvedélyek.   Talán, ha semmiből életre sem kelek, rezdüléseimmel nem üzenek neked, […]

Posted by
Posted in

Párhuzam

B. Mester Éva   Párhuzam   Számodra régmúlt már, ami nálam felszín. Neked csak rianás, ami nekem gejzír.   Zabolátlan hőség, felhőssé vált arcod. Gyorsan csomagoltál. Itt maradt a hangod!   Szétázom, ha zuhog, te szárazon jössz ki. Szivárvánnyá válok. Nem köt ide semmi.