Posted by
Posted in

A Golgotán

Edit Szabó : A Golgotán Jeruzsálem városán túl magas dombnak tetejére cipelte keresztjét Jézus vállain, megfeszítettve. Kapun kívül szenvedése vére által szentelt földje, hívők dicsőítésére, kínjait így elfeledve. Ég tetején Jézus feje, gyászba borul a természet sötétség támad a Földön, lelke a mennyekbe odafönt. Gyarlóságért fizet Isten, mily bűnt követhet el ember, anya fájdalma egekig […]

Posted by
Posted in

Szelíd farkasok

B. Mester Éva   Szelíd farkasok   A vágyaim, szelíd farkasokká váltak. A lábamnál hever mindegyik. Nem lép többé már egyik sem elsőt, margaréta szirmok röptén nem számol jövendőt. Egyikük megsérült, levegőre  vágyott, csend tetejére omló vízesést. Valami átok megsebezte léptét, megbénította a bomló szenvedélyt. Édes farkasaim! Óvjátok egymást! Van még igazember, lesz még kis […]

Posted by
Posted in

Húsvét az én napom

Szabó Edit : Húsvét az én napom Húsvét napja megérkezett, minden leány nekem termett, szívrepesve várnak engem, felém nyílnak tekintetetek. Minden asszony, minden leány mosolyogva tekint reám, kiskertekben virág terem, illatukkal jelentkezem. Megöntözlek kicsi rózsa, édesanyát sem kihagyva, hajtsd le fejed, szép nyakadra hulljon kölnim illatárja. Illatozzál Húsvét napján, soha el ne hervadozzál, azt kívánom […]

Posted by
Posted in

XI. szonett

Szabó Edit : XI. Szonett Feketén világosbarnán vöröslő Merengő bolygóm a fáradt ég leste Miért nem lendülhetek a végtelenbe Kiért foroghat lelkemben megértőn. Él a földemen mindenhol termékeny Szépsége által alkotott világok Bolygóm hűs fények lángja világol Testében vágyak tüzei elégnek. Reményem bizodalma kiszabadul Minden az atomi csendbe visszahull Létnek a térnek lélekfény adatott Tág […]

Posted by
Posted in

Mondschein Szonáta

Mondschein Szonáta! Keskeny rés támadt bezárt szobám ablakának Hol a lenyugvó nap fáradt sugara utat keres magának Szeretne édes búcsút inteni a tovaillanó mának S szép jóéjszakát kiván az elcsendesedő hazának Godolataim messze – messze fényévekre járnak Hol csak angyalokkal s mézédes csókjaikkal találkoznak Az ég kertjében mindenütt piros rózsát találnak Illatuk az Úr figyelmét […]

Posted by
Posted in

Udvariatlan, kíváncsiskodó turista-csorda

Úgy nézelődtök, mint udvariatlan, Kíváncsiskodó turista-csorda És fekete tollú csibeként Rondítjátok el őszinte képet: “Csip, csip, csip — hol az Értelem; hol az értelem; Kérem mind, mind; noha Te gyáva vagy, s ekként Oldhatsz meg könnyed szerén Problémád eltúlzott; fontmag Fellegét, erdejét, messzijét.” Minden szavatok hadova: Kedveskedni akartok, noha Nem talál be szeretet nélküli Nyila […]

Posted by
Posted in

Sajnálom magunkat

Szakadjon meg a szívem, ha már lüktetni sem képes érted. Olyan kár, hogy elmúltam véled édes egy szegénykém. Sorsunk mára egymáséiban rekedt félig telt üresség. Törjön széjjel sziklák erős csontú hátán, e nevetséges színlelés. Hogy én a te örömödre, s te én értem teremtettél. Had maradjon meg a homályos remény, – hogy a világ úgy […]

Posted by
Posted in

A KÖLTŐ DOLGA

A KÖLTŐ DOLGA (A Költészet Napjára) Félve nyúlok a toll után, vajon milyen jövőt ígér, hetvenezren kinn az utcán, követelésük mennyit ér? Elmúlt időben is voltak szegények, no meg gazdagok; hitted, végre győzni fognak verseidben írt dallamok! Költő dolga csak egy lehet, igaz szóval buzdítani, biztatni a szegényeket: “Reményt nem szabad feladni!” Szólj az igazságért […]

Posted by
Posted in

Rosszindulat

Rosszindulat   Rosszindulat feketéllik, rossz színei sötétek, rideg, hideg körbe kerít, nyerítnek a szörnylények. Lófogaik sárgák, nagyok, marcangolni készek, ostoba vihogásuk tele mocskos kéjjel, s érzelem vámpír gyanánt rabolják a lényed. Mázsasúlyos keserűség, bánatfelleg, mogorva nyomja szíved, latolgatod: menekülj vagy ottmaradj? Az időre ráhagyni, nem szerencsés mindent, előbb utóbb rá kell jönnöd, mit ér tisztességed!