Azt hiszem, valami rosszat tettem:
Magam hangját háttérbe vertem
Mintha másoké hatalmasabb lenne,
S úgy érzem: nincs ennek értelme.

Be szeretném fejezni.
Hidd el, ezen kor, amely hív
Többé nem támogatja sírig
Amelyet korábban virágágyáson vitt.

Úgy gondolom: két kezem szoros.
Fogódzkodik nyugtalan honos
Partján, a legkisebb erején fogyott
Alkonyán sem tűnődött el, hogy
Csapot-papot otthagyjon.

Most csupán annyit teszek,
Amit sokszor eddig is:
Verssorok között, forrott
Művészi vonásokkal telt
Dolgokat csenek ide, hisz
Mi más feladatom volna, mondd?

A rejtélyek helyett keresem
A válaszok csengő, berregő, hírt
Érdemlő momentumát, hogy
Aztán Neked, s Nekik üzenetet
Hagyjak örökre itt:
“Holnap elfogadásra találhattok
Hogyha akartok, hogyha mertek.

Hogyha akarsz, hogyha mersz
Jobbat találsz szeretetnél s
Megvilágosodásnál is, mert
Ennél jobb dolog nincsen ezen
Világ kerekén, Életek.”

Remélem, hogy én is rendben
Leszek.

2017. 01. 26.