Edit Szabó : Az álom kegyelme

Sok-sok évnek történelme,
lekopott a lábam szőre,
nem volt alvásnak kegyelme,
nem jött álom a szememre,
csukott szemmel számolgattam
egyedüllét magányában,
teste-lelke eltávozott
ölelő kar nem altatott.

Idő múlik, a megszokás
álmaimban csak csavargás
tengeren túl,más világban,
országutak sodrásában,
magas házak rengetege,
tarkaságnak az emléke,
reggelente felébredve
félhomályban felderengve.

Boltok mélyén kutakodok,
emeletek sora mozog,
elveszek a rengetegbe,
nem találom soha helyem,
mozgólépcső repít messze,
leérek egy gépterembe,
veszekedek emberekkel,
életemben ezt nem tettem.

Felébredvén kezem fogom,
megütöttem egy-két asszonyt,
kezet soha nem emeltem,
verekedést nem ismertem,
vége alvás nyugalmának,
aludni már nincs is vágyam,
kora reggel egy telefon,
hálás vagyok, vár jutalom.

Bőcs,2017.05.08.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…