Drága Mama! Hányszor mondom ki e szót
de nem vagy itt, nem látlak téged már
fájlalom hiányod, mindazt ami volt
lét-perceim sora a végénél jár.

Találkozunk-e, ott a túloldalon
látjuk-e a fényt, mely körbe ölel
mint anya és gyermek, vagy csupán lelkek
szeretjük egymást, de nem ismerjük fel.

Pedig annyi mindent kellene mondanom
az élet rövid, de a felismerés
hogy jót akartál fiadnak, most már tudom
a hála a virág, sírodra kevés.

Emlékeim közt, most némán ülök itt
a síron, mely örökre magába zárt
nem sírok. A múlt emléke elvitt
hol kitárt karod szeretettel várt.

Fohászkodom, hogy bocsáss meg nekem
hisz a fiatalság, mindig lázadó
tudod, hiszen te is végigmentél ezen
az úton, mi sokszor nehezen járható.

Tüskéim tépte sebeid begyógyultak
s gondolatban ma is itt vagy velem
hallom ahogy szeretettel mondod:
kicsi fiam, drága gyermekem.

Drága mama! Hányszor emlegetlek én
csak emléked van velem, te nem vagy itt
a csokor mit hoztam, tudom szerény
de értem, mire a fogyó idő tanít:

hogy szeretni anyánkat életében kell
s nem a sírjára kell a sok virág.
Ifjú! Ezt soha ne felejtsd el
ha a sír bezárult, fájó emlék lesz csupán.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…