Harminc év múlva

 

.Korán reggel van. Az idős hölgy kibotorkál a fürdőszobába. Áll a tükör előtt és szembenéz vele a harminc évvel ezelőtti énje. Gondolatai kavarognak. Mára már kiegyensúlyozott életét megzavarta a múlt. Fel se öltözött csak úgy neglizsében leül és előveszi a több évtizede megírt levelet. Megsárgult, de egy új levélpapírra átírja azokat a gondolatokat amit akkor érzett, de sértettségében és dühében nem adott át. Annak idején úgy érezte soha nem bocsájt meg .Elmélázott néha, közben rótta a sorokat.

Nem biztos, hogy helyesen cselekszem e levél megírásával és átadásával,de bántás nélkül kijelenthetem, ezt meg kell tennem!

Rövidre foghattam volna valahogy így: – Kész! Befejeztem, vége, nincs tovább!!

Ám én megadom neked a lehetőséget, hogy gondolkozz el az életeden és tedd helyre. Tudom első kérdésed az lenne:

– Van valakid?!

– Hát nincs és nem is kell. A mai szófordulattal élve, hülyére vettek már eleget! Majd az idő múlásával biztos akad még valaki aki kiszínezi az életem üres foltjait, vagy teljesen elrontja, de most jó úgy ahogy van. Egyedül.  Ja és hogy mi bajom? Tulajdonképpen semmi, csak belefáradtam a te általad gyártott én életembe!

Neked a szex a legfontosabb, felesleges sallangok nélkül. Még most sem tanultad meg, hogy egy nőnek mindég kell valami más is. Nem nekem bárkinek. Mondj és tégy amit akarsz, már nem bánom. Többet ne félj tőlem és az én akaratomtól. Nem hívlak többé társaságba, táncolni sem akarok veled. Létezzen bármilyen társasági összejövetel, nem kell, hogy jelen legyél. Az életem működni fog nélküled is. Elszánt vagyok és határozott. A nem akarásnak nyögés a vége, mondanád, így hát ha valamit nem akarsz nem is erőszakolom rád. Igaz az elején közöltem mindez csak akkor működik, ha nem csak a négy fal létezik számomra. Akkor ezt könnyűnek gondoltad és egyszerűnek. Ha velem valami nézeteltérésed adódott ítélkeztél felettem. Mindent csak én tehettem rosszul, Te hibátlannak érezted magad,de az én alkalmazkodásomnak is van határa. Döntéseidet tökéletesnek,megmásíthatatlannak hitted. Pedig én egy független ember voltam még te törvényes kapcsolatban éltél. A kis hátországodat is úgy használtad mint engem. Közben bennem lelkiismeret furdalást keltettél. Ahelyett, hogy magad érzéseit raktad volna rendbe. Igaz a hátországod is sántított, mert a párod sem volt egyenes veled, de ezt a tényt tőlem sosem fogadtad el. Nos most már mindegy is az én dolgom az enyém a te dolgod a tiéd. Amilyen észrevétlen lopakodtál be az életembe, olyan csendben szeretném, hogy tova tűnjön az a sok hiábavaló év. Több pofonra nincs szükségem,bár csak képletes, de Te is nagyon jól tudod a szó legalább úgy tud fájni mint a tettlegesség. Éveken keresztül sulykoltad belém, hogy a családod az első. Sosem akartalak elvenni tőlük, elfogadtam, mert számomra is a családom volt az első. Bár Te tőlem többet vártál, mint adtál. Teljes hűséggel voltam, de nézeteim nem mindég egyeztek a Te gondolataiddal. Nos ezt sem akartad tolerálni. Válásom is csak nekem róttad fel, csak én lehettem hibás, pedig ismerted történetemet.      Jó, jó most közölnéd velem : – Ne dramatizáld túl a dolgokat. Nos ez a mondat egy bumeráng. Mi évtizedek múltán ugyan, de visszaüt rád. Most azonban közlöm veled a kötelesség szó nem fedi a te cselekedeteidet. Te nem kötelességből maradsz a családoddal, hanem kényelemből.

Bár sosem akartam, hogy ott hagyd őket, de helytelen amit teszel. Két szék közül a földre fogsz ülni. Mint ahogy említettem párod is félre kacsingat, de ezt én nem tudom és nem is akarom bizonyítani. Te körömszakadtáig ellenkezel a gondolattal, nem hiszed el. – Nekünk csak a szex ami nem tökéletes, minden más rendben! – mondtad. Csak azt tudnám akkor mit keresel nálam, a szexet? Nem! Szeretnéd kiegészíteni az otthoni hiányos életed, amit magadnak se vallasz be. Talán soha nem is fogod.

Ez az egész köztünk csak azért működik, mert lopva, titokba tesszük. Ez volt a másik vesszőparipád. Nos elegem van ebből a leosztásból. Mi sosem mutattuk a  szebbik oldalunkat egymásnak. Nem szépítettük tetteinket és veszekedni is eleget veszekedtünk. Mindketten elkövettünk egymás ellen és egymásért mindent. Kapcsolatunk nem tökéletes, de működőképes, most mégis hoztam egy döntést. Talán nem is egy döntést. Elsőnek, hogy végeztem ezzel a kapcsolattal. Sajnálom, de ha a második döntésem nem lenne akkor is erre az elhatározásra jutottam volna. Második döntésem, várandós vagyok! …és megtartom! Most ha szemtől szembe lennénk, akkor szemeid kikerekedtek volna és először a csodálkozás, majd a hitetlenkedés ülne ki arcodra. Aztán közölnéd velem számító és rosszindulatú vagyok.

Pedig nem, csak a dolgok jó oldalát nézem. Hiszem, hogy van az is. Sokszor akartuk nyugalmunkat és szabadságunkat visszakapni. A helyzet félelmétől szabadulni. Először te kezdted. Hat hónap szünettel. Sosem mondtad ki, hogy befejezted, ehhez gyáva voltál. Kerültél, de figyeltél, hiszen napi szinten láttuk egymást, találkoztunk. Én vártam türelmesen és hűségesen, pedig nem egy alkalmam lett volna, hogy változtassak az életemen. Te is azt szajkóztad, hogy kéne neked valaki. Saját magadtól is féltél és azt szeretted volna, hogy a döntést én hozzam meg, enyém legyen a felelősség. Nos most meghoztam. A gyermek marad az én egyedüli döntésem. Ha kapcsolatunknak nem lenne vége, volna beleszólásod, de így nincs. Minden felelősség az enyém. Nem kell gyermektartás, nem kell a neved csak ha nagyon ragaszkodsz hozzá. Tudom –  ésszerűtlen döntés, – szinte hallom ahogy mondod. Mégis ésszerűbb, mint az eddig eltelt hosszú évek huzavonája. Először a levélírás rossz ötletnek tűnt, de most érzem, hogy a lehető legjobb. Így nem tudod megmagyarázni mi az ami rossz és mi az ami jó nekem. Évekig Te tudtad jobban mi felel meg nekem ! Nem érdekelt hogyan szeretném. Ebből is látni mennyire elfogult voltam veled szembe. Csakhogy a bezártságtól megbénulok, utálatos leszek, sírós, elkeseredett és sorolhatnám még… .mert az ember társas lény! Most sem ellened cselekszem, de térjen meg mindenki ahova tartozik. Hidd el meg fogok birkózni a feladattal. Rájöttem, hogy az én nem normális életem tökéletesebb mint a te jónak mondott családi köröd. Sokkal több öröm és mosoly szökik lelkemben, mint a te mindég kételkedő bizalmatlan lényedben. De hát ahogy mondják „mindenki magából indul ki”. Ja, hogy nehéz egy gyermeket egyedül felnevelni? Igen, de százszor jobb mint egy nagyon rosszul működő házasságban. Tudom anyagilag és erkölcsileg is nagyon nehéz,de mindez csak idő és szokás kérdése. Minden csoda három napig tart. Itt van vége és többet nem kívánok róla beszélni.

Eddig tartott az eredeti levél, de az idős hölgy még utóiratként hozzátette:

Döntésem mellett kitartottam, bár nem minden az elhatározásom szerint történt. Gyermekünk elvesztettem, ami nagyon bántott, de idővel túlléptem, és éltem az életem nélküled, ami helyes cselekedettnek bizonyult. A te életed nélkülem szép lassan szertefoszlott. Nejed elhagyott a két apától származó gyermekét is rád hagyta. Hiába mondtam nem hittél nekem. Csökönyösséged, hitetlenséged elnyerte méltó „jutalmát” Harminc év múlva kértél bocsánatot és találkozót. Már rég megbocsájtottam, de nem találkozom és főleg nem felejtek…és hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult. Tudod fizetni kell mindenkinek a tetteiért. Megtörtént.

Szabó Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője. Miskolcon lakom a Bükk hegység ölelésében, itt is születtem 1952. február 29-én,…