Rózsa Iván: Áldom az Urat!

Áldom az Urat, hogy nekünk adta ezt az „urat”, ki Magyarország urának képzeli magát, mintegy kvázi kormányzóként. Vagy valakit utánoz, kinek a lábához sem ér. Áldom az Urat szeretett vezetőnkért, ki kivezet a sötétségből minket… Vagy mi őt?! Még egyszer: ki-kivezet a sötétségből minket… Még nagyobb sötétségbe?! Ki megment minket a szakadéktól… És még nagyobb szakadékba lök be?!
Áldom az Urat, hogy nekünk adtad őt, ki úrnak hiszi magát, pedig csak urizál, és közpénzből magának lop, s jótékonykodni látszik. Miközben a fűből is alig kilátszik. Áldunk téged, ki a putriból jöttél, és most Hunyadiként védesz minket a muszlim-áradattól, s mint a János fiát, a Mátyást, téged is a Duna jegén kéne királlyá koronázni! Minél előbb! Te lennél az első kisebbségi királyunk… Ez a mi álmunk… Nem kell amerikai álom! Ez a magyar álom! „Tisztességesen, munkával” kiverekedni magad az átoksori szennyből, mocsokból. Csak közben egyre mocskosabb, szennyesebb lettél…
Áldunk téged „urunk”, hogy oly széles az üleped, hogy sok barátod, haverod elfér mellette… Dehogy seggnyalók ők! Dehogy egy nemzet sírrablói! Ők olyanok, mint a kismalacok az anyakocánál: mindenkinek jut egy csecs… Csak az a baj, az a bibi, hogy most kan disznóról van szó! Kinek kegyeiért verekedni is kell…
Áldunk Téged Urunk, hogy az elmúlt hét évtizedben csupa remek, lánglelkű vezetőnk adatott. Persze, természetesen egyik sem volt ügynök, hazaáruló! Ez fel sem merül… Hanem tény! Azt hittük, a mostani „urunk” előtti „urunknál” nincs már lejjebb… Nyugodj meg, lehet… Mint az ábra mutatja, magyart a magyarral más kisebbségi bevándorló is összeugraszthat… Különben, mondd Urunk: hány próbát kell még kiállnunk hitünkért?! Csak tudjuk, mire számítsunk…

Budakalász, 2017. május 12.

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. "Pécsett születtem 1959. május 27-én, az ikrek jegyében. Általános iskolában matematika tagozatos…