MEMENTO

(2017.május 23.)

Esernyőt, s botunkat a kezünkbe véve,

Elindultunk útra ragyogó napfényben.

Eget kémlelgettük, kell-e az esernyő?

Csak égnek peremén sejlett néhány felhő.

.

Buszban váratlanul kigyúltak a lámpák,

Lassan cseperegni kezdett égi áldás.

Kis felhő szörnyűvé miként változhat át:

Villámot követett dübörgő morajlás …

.

Megállónkhoz értünk, így le kellett szálljunk,

Ernyőt kinyitottuk, gyorsan szedtük lábunk.

Sarokig sem értünk, jégeső zúdult ránk,

Aszfalton folyamként hömpölygött a hullám.

.

Mikor esőfüggönyt emlegetünk gyakran,

Ilyen volt tegnap a jégesős zivatar.

Orrunkig sem láttunk, térdig vízben lábunk,

Végül egy kapualj, hová beállhattunk.

.

Vihar hajlította kettőbe a fákat,

Víz uralt kerteket, házakat, utcákat.

Csatornákból magast, tört fel, mint a gejzír,

Ömlött le a hegyről, megállani nem bírt.

.

Özönvízként zúdult, lebénult a város,

Úgy éreztük, nem más csak egy szörnyű álom;

Talán egyszer Noé élt ilyen időt meg.

Vége-hossza nem volt ítéletidőnek.

.

Reggel a hírekből értesültünk róla,

tűzoltóknak hála, mentve egy óvoda.

körbezárta a víz, akár egy szigetet,

Tűzoltók mentették ki a kicsinyeket.

Ragyogó napfényre ébredtünk ma reggel!

Lidércként marad meg tegnap emlékemben.

….

Budapest, 2017.május.24.

  1. Moravetz Edith

 

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe,…