Minden ami fájt
Már nem is érzem
Csak a hajad illatát

Minden, ami volt
Már eszembe se jár
Csak a kacagás
mi betölti a szobát.

Már nincs hideg
Anya sem remeg
S ígérem neked
Te már nem tudod meg

Milyen fázni a forró nyárban
megfagyni a konyhában
mikor várod a tüzet
de mindenki jéghideg

S nem gyötör majd a kétely:
’Anya, szeretsz engem?’
Hisz tudod:
A tiéd lettem
S ha kell kimondom:
’Bocsánat’
Nem hagyom
hogy egyen a bánat

Nem sajnálom majd a szavakat
Nem építek falakat
Itt vagyok!
Hidd el,
Az a szakadék nincsen ott

Velem lehetsz szabad,
önmagad
Egy kíváncsi, tiszta gyermek
Rózsaszín, könnyed

De ha akarsz fel is nőhetsz
csak legyél igaz, valódi
nem kell a szabályt magolni

A múlt lyukas, régi
De a te hangod új, égi
Nem rabja a múltnak
Te már új vagy
Építsünk együtt valami újat!

Légy hát fényes csillag,
mi mindent áthat
vagy csak egy levél a fán
én ugyanúgy foglak

S ha többre viszed
Nem leszek irigyed
Nem húzlak a mélybe
Inkább kijövök a fényre
Hadd lássam szép arcodat
Ragyogja be minden napomat

Szeretsz-e majd?
Megvetsz-e majd?
Ki tudja mit hoz a jövő
De egyet tudni lehet:
Én itt leszek
A szívem nyitva áll
Hogy mindig rám találj

S ha majd messze leszel,
bárhol is légy, bárkivel
Engem ne felejts soha el!