Posted by
Posted in

Várakozás

Edit Szabó : Várakozás Sötét éjnek mély sugára szerelmespár alakjában, ruhát öltött végtelenség, a szerelem olyan mélység. Piros rózsa lángja villan két domb közé égőn csillan, férfi adja át szerelmét, forró csók a meglepetés. Virít rózsa szerelemért, ölelő kar a gyönyörért, szelíd mosoly ragyogása szerelmespár álmodása. Kar fogja át a derekat, arc simítja a vállakat, […]

Posted by
Posted in

Rémület

Edit Szabó :   Rémület    / Imajo /   Leszakadt az ég villámlás és mennydörgés, beszorul a lég, fényes nappal sötétség, szívek dobbannak, félelem ül agyakban, égi kegyelem, védd meg embert Istenem !  

Posted by
Posted in

Város felett

Edit Szabó : Város felett Magasan a város felett csudaszép nő elmerengett, buborékok foszlányán át körbenéz a folyó partján. Emlékek homályában jár, fel-felderül látóhatár, messzeségben révedezik, tekintete távolba visz. Uszályos hosszú ruhája, szeme kékje vetül rája, emlékezik vagy csak ott ül, vágyaiban messze repül. Magasan a város felett mint kilátó úgy integet, felette van a […]

Posted by
Posted in

Csend van

Csend van! S én némán figyelem Belső énem apró rezdüléseit, Törölve mindent, mi bántott, zaklatott, Csak a lelkem hangja az, mi lelkesít! Őrült világ kavarog körülöttem, De kívül marad zárt világomon, Az érzés, mit annyira szerettem, Halványulni látszik e napon! Óh, nem! Mégse! Nincs az az erő, Mi elszakíthat tőled, jól tudom, De bármikor jöhet […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Cöf-cöf

Rózsa Iván: Cöf-cöf Lenéztétek a cigányokat, mert pénzért adják a szavazatukat… Ők azért, hogy a családjuk ne dögöljön éhen… Nektek az 500 millióból elvitték tüntetni a valagatokat: Hogy aztán egy brüsszeli kocsmában jót röhögjetek a magyar népen… Budakalász, 2017. május 13.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Áldom az Urat!

Rózsa Iván: Áldom az Urat! Áldom az Urat, hogy nekünk adta ezt az „urat”, ki Magyarország urának képzeli magát, mintegy kvázi kormányzóként. Vagy valakit utánoz, kinek a lábához sem ér. Áldom az Urat szeretett vezetőnkért, ki kivezet a sötétségből minket… Vagy mi őt?! Még egyszer: ki-kivezet a sötétségből minket… Még nagyobb sötétségbe?! Ki megment minket […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mikor szabad vagy…

Rózsa Iván: Mikor szabad vagy… Mikor szabad vagy, átérzed a szabadnak hitt állapot illúzióját. Mikor szabad vagy, úgy érzed, követed Isten sugallatát. Azt súgja neked az Isten, hogy okkal születtél a világra. És ez az ok nem tartozik másra, csak az egész világra. Összetartanak a túlélésért a kafferbivalyok a Zambézinél; emberek, segítsük egymást: kinél kopogtatnánk […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A kis Romulus és szenteskedő álszentjei

Rózsa Iván: A kis Romulus és szenteskedő álszentjei Isten nevét óránként veszik szájukra az istentelenek… A rafinált kis álszentek, a hittel példálózó hitetlenek… Dehogy keresztények ők! Embertelen állat-emberek… Vezetőjük egy mini Antikrisztus, egy báránybőrbe bújt farkas gyerek… Budakalász, 2017. május 12.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Állítsuk meg őket!

Rózsa Iván: Állítsuk meg őket! Most még csak átplakátoznak, matricákat ragasztanak… De lehet, hogy majd ütnek-vernek, törnek-zúznak… Mitől keresztények ők? Most még csak szavakkal ölnek… Jönnek-jönnek az új Lenin-fiúk… Állítsuk meg őket! Budakalász, 2017. május 12.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Egy csónakban…

Rózsa Iván: Egy csónakban… Egy csónakban evezünk… Mikor jön erre rá férj és feleség? Egy csónakban evezünk… Mikor jön erre rá az emberiség? Budakalász, 2017. május 12.