Posted by
Posted in

A félkész vers

B. Mester Éva   A félkész vers   Mennyi mindent hagynak el a nyaraló vendégek! Órát, könyvet, szemüveget, játékot, térképet.   Ha keresik visszaadom mindegy,  milyen érték. (A felbontott ital enyém, hiába is kérnék.)   Ám legutóbb mást is leltem. Meglepetésemre, találtam egy félkész verset. Nem fejezhettem be!   A vágyódást jól ismerem, az albérlőm […]

Posted by
Posted in

Primadonnák

B. Mester Éva   Primadonnák   Kaporillatú takaros kertedben most elvadult bodzabokrok nyelik el, az arra bujkáló fényeket. A szőlőindák téged keresnek mindenütt. A díszbokrok az ablaküvegig nyújtózva kopogják rejtjeles üzenetüket.   Hol lehetsz?   Egy darab vakolat utánad indult, a cserepes virágok tetszhalottá váltak, a fűtési rendszer tönkrement a télen, a mérsékelt fűtést legyőzte […]

Posted by
Posted in

Akard a májust!

B. Mester Éva   Akard a májust!   Szeresd a májust! Tél hidegéből ébredt szavakkal neked üzen egy költeményt.   Kérdezd a májust! Soha és örökké szavak között talál-e még egy kis reményt?   Bíztasd a májust! Kismadár léptékű rigófüttyel csicseregje fel álmaid!   Figyeld a májust! Szeretni készül, levetkőzte már fagyosszentekkel táncait.   Akard […]

Posted by
Posted in

Már miért nem félek.

Már miért nem félek? Lassan pirkad a reggel A távolban fény dereng Az élet folytatja útját Nem kutatja senkinek a múltját A félelem bennem megkövesedett A földi megváltás rég reményt vesztett Tapogatózva a rádió felé nyúltam A megszokás rabságába estem A meglepetés kelepcéjébe kerültem Talán egyszer félelmeimet mérlegre helyezik. S egy délutáni naggyülésen megmérettetik Még […]

Posted by
Posted in

Útra kelve.

  Útra kelve. Hány élet kéne még, hogy bejárjam- e Földet, s akárhonnan mindég visszajöjjek. Szállni fenn mint a madár, vagy ülni vasparipán, vagy gurulni négy vagy két keréken, megbújni egy- egy szép vidéken. Felhők mögé nézni,  mit elfúj a szél, vagy hallgatni mit az út pora mesél. S mondanám az út végére érve , […]

Posted by
Posted in

Homage a Petőfi Sándor

Hommage a Petőfi Sándor! Ötven éves megtört fényben Dul az emlék az emlékezésben Helytállásról bátorságról Golyó ütötte gyors halálról. Árkot ásott a vert gondolat Mert ki – ki mást ért az igazság szó alatt Szótárunkból is lassan törölte magát Mert kiizzadta igazság tartalmát. Helyette hazugsággal tömnek orrba – szájba De ne feledd : gyáva népnek […]

Posted by
Posted in

Küzdelem

Csend van körülötted, hatalmas csend. sajog a bordád és zúg a fejed, az ütés, mit kaptál, kijózanít, itt az értelem már sajnos nem segít. Jobb csapott, vagy íves bal horog, ha lazán vagy sután, álladra kapod, mintha a világ szakadt volna rád, rendül az agy és csuklik a láb. Repül a törülköző, vagy megment a […]

Posted by
Posted in

Emlékező tüzek

Emlékező tüzek! Ma is száll a pernye a Vencel téren Égő emberi hús émelyitő illata keveredik a friss sör illatával A távolban pálinkagőzben zengnek a harsonák Fel-fel ploretárok zúgják a bevonuló katonák Pesten a Múzeumkertben 17 éves ember küzd a halállal Benzinnel leöntött teste fáklyaként világit az éterbe Elvetve magától a megélhetetlen életet Reménytvesztettsége miatt […]

Posted by
Posted in

Fenn már kigyúlt az éjszaka

BAR(L)ANGOLÓ Fenn már kigyúlt az éjszaka Mikor érünk már a Csikóstanyához? – kérdezte éhes túratársunk, tudván, hogy ott megpihenünk egy kicsit, s ehet is a magával hozott elemózsiából. Ám ahhoz, hogy ez a kérdés elhangozhasson, előbb el kellett jutnunk a Hangversenyterembe. Amihez mindenki gondosan felkészült.  Pulcsi, kabát, kevés élelem, kellő mennyiségű folyadék, fő és tartalék […]

Posted by
Posted in

Voltaknak fia

Edit Szabó : Voltaknak fia ” Hadakozok, sírok, birokra kelek ” nem számít jelen, múltad a félelem mosolyod kinyilt, szavaid bántanak, nem számít kenyér, italod bűnt fakaszt, étvágyaddal leköpted önmagad, szabadságvágyad az egekig repít, múltbéli félelem lelked mélyén virít, hátrahagyod mi eddig éltetett,, sanyargatod bátortalan szíveket, kibodni mindent, mi egykor volt, megkövült arcodon torz mosoly, […]