Mesterséges intelligencia

 

Érdekes cikket közölt egyik népszerű napilapunk. Szerzője hiteles külföldi írásokra hivatkozva számol be arról, hogy újabb mérföldkőhöz érkezett a mesterséges intelligencia fejlesztése, kutatása. Egy amerikai vállalkozó – pénzt, időt, energiát nem kímélve – olyan szintre jutott, hogy képes előállítani a mesterséges társat – egyelőre inkább csak férfi vásárlók részére. A minőségi anyagokból készült nők az összetéveszthetőségig hasonlítanak egy-egy világsztárra, énekesre, színésznőre, esetleg pornó sztárra. Kinek-kinek ízlése szerint. S bár a robot helyváltoztatásra ugyan nem képes, de szinte tökéletesen eleget tesz a férfiúi elvárásoknak. Az agyába ültetetett processzorok segítségével számtalan dolgot tud, sőt tanulni is képes. Mintegy húsz féle érzelmet bír kimutatni, de mosolyogni, kacsintani s természetesen beszélni is tud. Kedvesen köszönti, mikor haza érkezik gazdája, majd érdeklődik hogyléte felöl. Megjegyzi a születésnapját, szokásait, kedvenc ételét és még számtalan dolgot.  S persze – ami vásárlói körében szintén nem elhanyagolható szempont – bármikor képes a „szerelemre”. A körülötte zajló események elemzésével pedig, képes új válaszokat generálni, vagyis gondolkodik. Készítője hatalmas üzletet lát benne, hiszen 15.000 dollár körüli áron (nagyjából 4.250.000 Ft) kínálja termékét, amely iránt komoly kereslet mutatkozik. S mivel a piacon eddig sem volt hiány hasonló termékekben, úgy látszik, van az a fogyasztói réteg, aki meg tudja és meg is akarja fizetni a borsos árat azért, hogy magáénak tudhassa a mesterséges intelligencia aktuálisan legújabb vívmányát.

Közben elgondolkodik az ember (is). Jó-jó a fejlődés, szükség van rá, hiszen mivé is lenne nélküle a világ?  Milyen jó, hogy ma már sokkal, de sokkal többet tudunk a csillagos égboltról, mint amikor Kepler a kezdetleges távcsövével vizsgálta a fényes, rejtélyes égitesteket. Milyen jó, hogy már nem kell bekurbliznunk autóinkat, hanem kényelmes, biztonságos járművek repítenek céljaink felé. Amelyeket lassan már vezetni sem kell, mint ahogy nincs messze az az idő sem, amikor a traktoros nem a járműben fog ülni, hanem reggel beprogramozza az aznapi feladatokat, a modern talajgazdálkodó berendezés pedig kiszámolja a legoptimálisabb megoldást, kigurul a földre, elvégzi a számára előírt munkákat, majd hazamegy és beáll a töltőállásba. S ki ne örülne annak, hogy az egészségügyben is – sok helyen – áttörés tapasztalható, az egyre pontosabb diagnózis felállítása és a bonyolult műtéti technikák intelligens robotokkal való elvégeztetése érdekében.

De miért kell az emberek között is mesterséges kapcsolatra törekedni?  Miért kell embernek géppel kommunikálni, együtt élni, mesterséges gépi társra vágyakoznia? Nem lehetne esetleg a természetes intelligencia szintjének növelésére törekedni például úgy, hogy a fiatal fiúk, – mondjuk a klaviatúra kopogtatása helyett – fiatal lányokkal ismerkednének, s ha szimpatikusnak találják egymást, összeházasodnak  és közösen kezdik építeni a jövőjüket. Ahogy azt apáiktól, nagyapáiktól tanulták sok-sok száz év óta. Ez már elavult? S ahhoz sem kell talán mesterséges intelligencia, hogy a házastársak emberhez méltón éljenek együtt, szóljanak egymáshoz, megbecsüljék, segítsék egymást s persze gyermekeiket is. S akkor nem kellene húsz féle érzelmet ismerő műnőket gyártani, forgalmazni, vásárolni. De menjünk tovább! Nem lehetne a természetes intelligencia szintjének össztársadalmi növelésére fordítani azokat a hatalmas összegeket, amelyeket jelenleg ostoba mű dolgok előállítására fordítunk? Hogy megvalósuljanak olyan vágyaink, mint például a társadalmi béke, amikor emberek vagy csoportok meg tudják szólítani egymást, harc helyett párbeszédet folytatnak, s nem arra törekszenek, hogy – a hatalom megszerzése érdekében – minél inkább bosszantsák a másik oldal híveit. S nem lehetne a természetes intelligenciát olyan oldalról is növelni, hogy természetes legyen, ha valakinek megtetszik valami, azt nem azért nem viszi el, mert le van betonozva, hanem egyszerűen „csak” azért, mert nem az övé. Hanem dolgozik és keresetéből megvásárolja. S a sort hosszasan folytathatnánk.

Mesterséges intelligencia. Jó, hogy van, szükség van rá, nélküle szegényebb, talán nehezebb, fárasztóbb lenne az életünk.  Ám ameddig bőven van hiány természetes intelligenciából és még nagyon sok hiányzik belőle világszerte, – mint ahogy, kultúrából és műveltségről is – (félreértés ne essék ezek nem iskolai végzettség kérdései, hanem neveltetés, belátás, akarat, érdeklődés és értelem) addig inkább talán hagyjuk a mű-intelligencia keresését. Inkább meg kellene találnunk – minél többet – az eredetiből.                                                                                                              Gyarmati Gábor

Gyarmati Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Történelmünk fénylő csillaga, az utolsó, eltiport forradalom idején, vérzivataros időszakban születtem. S…