Megágyazott a múlt, ágy szélére ült,

sóhajtott nagyot, s álomra szenderült,

meggyújtotta még emlékek mécsesét,

s végső búcsút intve lehunyta szemét.

 

Nem volt benn harag, lelke békére lelt,

legyen könnyű a föld, menj, Isten veled, 

elmorzsolom búcsú emlékkönnyeit,

kiszínezett tegnap apró gyöngyeit.  

 

Izzon fel a tűz, vad szenvedély tüze,

olvadjon a jég, csobogjon lét vize,

jelen könyököl ki tiszta ablakon,

jövő integet, áttörve falakon.

Kerecsényi Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Kerecsényi Éva vagyok, Körmenden születtem. Szombathelyi és pécsi tanulmányaim után a sors…