Rózsa Iván: Örökös harc…

Az erő nem agresszivitás. Az erő valami más. Az erő pozitív dolog, és nem azonos az erőszakkal. Isten gyermekei erősek, Sátán katonái erőszakosak.
Örökös harc… A Paradicsomból való kiűzetés óta! De végül is Isten erősebbnek bizonyul Sátánnál! Furcsa módon ez még Sátán érdeke is, hiszen Isten megszűntével elpusztulna minden a világmindenségben.
Isten mindig időben segít. Mindenki mindent időben tesz. Ebben az időben… De Isten végső győzelmekor megszűnik az Idő is, s egy idő nélküli világban örökké élünk. Immár egy Sátán nélküli világban. Sátán tehát mindenképpen veszít! Begyűjti magának az erőszakosakat, a lelküket eladó immár lelketleneket, akik gyengének bizonyultak. Isten ítélőszéke előtt…
A rosszak aztán „jól” elvannak, kínlódnak a pokolban az idők végezetéig: a jókhoz, az erősnek bizonyultakhoz képest egy más dimenzióban. A Sátán és Isten közti örökös harc tehát ekkor véget ér. És elvonulnak az egymással immár nem küzdő felek a saját térfelükre, a saját területükre: más-más dimenzióba.
És ezen más dimenziók közt nincs átjárás, nincs összekötő híd. Így marad ez a végtelenségig, és ez így van jól. Punktum. Eldöntetett ez tulajdonképpen az idők kezdetekor, és megerősödik ezen döntés az idők végezetekor. A jóslás hatott, a jövendölés bevált. Alleluja! Ámen.

Budakalász, 2017. június 16.

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. "Pécsett születtem 1959. május 27-én, az ikrek jegyében. Általános iskolában matematika tagozatos…