Edit Szabó : Kamaszkorom öröksége

Kedves ügyvéd barátom verse került a szemem elé, nem hittem, hogy apja ennyire élénken és kissé fájdalmasan benne él.
Talán az új ünnep – Apák napja hozta elő a tanulatlan parasztembert, ki míg csak tehette, dolgozott a földeken. Reggel ment, a holdtölte hozta haza. Ellátta az állatokat, a szava nem nagyon hallatszott. A fia a kantárt csak ritkán kapta kezébe. Nem sokat várt el a világtól, a tisztesség vezette, élte – amíg élhette – csendes életét. Gyermekei jól tanultak, ám büszkeségét nem mutatta ” mosoly a a szája sarkán “, belül érezte, kimondania nehéz volt. Ember volt a maga kicsiny emberségével.
Ahogy olvastam a sorokat, apám bukkant fel előttem. Mióta az eszemet tudtam, két helyen dolgozott. Főállása sokáig titkos volt – őrizte a fegyvergyárat ! Odahaza a másik állás az állataink, tehénkék, malacok és a legkedvesebb nekem a LÓ ! ellátása volt.
Megtanítottak tejet kézzel fejni, de a legfontosabb : apám megtanította a lóval való bánásmódot. Szerszámozást, a befogást és irányítását ! Egyedül mehettem a szekérrel lány létemre, a lovak szerettek, szót fogadtak kezeimnek és szavamnak.Vígan jártam az utakat, most is előttem szaladnak, kukoricát – szénakazlat lovacskámmal hazahoztuk. Apám mosolya büszkeségét mutatta, szavait hallhattam – még most is a fülemben van – : Jól van lányom, ügyes vagy !
Kamaszkorom minden nyara örökre szívemben maradt. A mezőnek rétillata, a folyónak a gázlója, kukorica kemény szára mind egy leány birtokába.
Napok, hetek és hónapok – a nyár olyan gyorsan futott, lelkem mélyére úgy égtek, visszatérnek az emlékek. Kitörölni nem lehet, visszanézem képeken – előtörnek jelenben.
Gyerekeim és gyermekük, lóimádat öröklődött, átadtam a véremmel, átadtam a szívemmel, kamaszkori álmaim szemem előtt visszatérnek. Talán egyszer megélem, álmaimnak élhetek : lovak patája dübörög fülemben, kezemből ajándékot osztok.

Bőcs, 2017.06.22

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…