Az éjszaka csendjében

Beborult az ég,igy korán esteledett
Elfáradt agytekervényeim hamar elmerengett
Félrevonulva apró szobám magányába
Elrejtezem öreg-roskadó fotelom árnyékába
Egyre vadabbul dörömbölt a múlt
Elkergettem,igy gyorsan hamvába hullt
De ittmaradt a ma sokasodó gondja
Mely lehet, hogy beleolvad a holnapomba
És könnyen lehet öregkori terveim bolondja
Természeti csapások hullnak fejünkre
Mert az Úr megrázta életfánkat büntetésünkre
Front szül frontokat talán ébredésünkre
Mert szabados életünk nem szolgál Isten kedvére
Jégeső csapódik szobám ablakára
Meghajlott fenyőfa hajol erkélyem falára
Egy hatalmas szélhullám mindjárt kicsavarja
A félelem ösztöneimet gyorsan felkorbácsolja
Merengő káprázatomat hirtelen megszakitja
Önkéntelenül kezem a lámpán, s már felkapcsolva
S kapcsolatot keresek magányomból kiszakitva
Szobám tárgyaival, a puszta valósággal
Az eltékozolt ábrándjaim kárpótlásával
Ahogy a vihar kinnt lassan elcsendesedik
Előjönnek elvesztett napjaim emlékeik
Félek a sötéttől, félek az egyedülléttől
Félek az álságos gyermekmeséktől
Félek az uniós hatalom bűzétől terhétől
Félek a fenyegetések növekvő nyűgétől
Félek az ostromló migránsok tömegétől
Félek a bomba kanócainak félelmes füstjétől
Félek a bűztől a szennytől az erőszaktól
Félek az elvesztett nyugalmas hétköznapoktől
Félek, félek félek a holnapi ébredéstől
A következő nap ránkköszöntő éjszaka csendjétől
Az emberekbe vetett szeretet elvesztésétől
Az Istenbe vetett hitem megmerevedésétől
A belső békém visszaszerzésének esélytelenségétől
Félek…félek…félek…

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…