Egyszer akarjál csak úgy semmit tenni,
tárt karokkal a napfényes égre nevetni.
Némán ücsörögni a Duna-part lépcsőjén,
ide-oda táncolni gondolatod mezsgyéjén.

Mezítláb szaladni egy vadvirágos réten,
behunyt szemmel pörögni a vaksötétben.
Megmártózni éjszaka leple alatt egy tóban,
hűvös pezsgőt inni egy meghitt presszóban.

Eső után belegázolni egy méretes tócsába,
beleálmodni magad a szerelem hintójába.
Kigúnyolni az életet és vágyni a szépre,
megszeppent lélekkel felnézni egy képre.

Hebegni-habogni és önfeledten csacsogni,
Napnak sugarában fényesen ragyogni.
Bujocskát játszani egy szaladó árnyékkal,
csalfán csipkelődni egy kétes szándékkal.

Vajon valóság mindez vagy csak álmodom?
Én már semmin soha nem csodálkozom.
Röpíts, szelídíts meg hogyha neked kellek,
írd le egy üres lapra, hogy nagyon szeretlek.

Budapest, 2016. augusztus 30.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…