Edit Szabó : Voltaknak fia

” Hadakozok, sírok, birokra kelek ”
nem számít jelen, múltad a félelem
mosolyod kinyilt, szavaid bántanak,
nem számít kenyér, italod bűnt fakaszt,
étvágyaddal leköpted önmagad,
szabadságvágyad az egekig repít,
múltbéli félelem lelked mélyén virít,
hátrahagyod mi eddig éltetett,,
sanyargatod bátortalan szíveket,
kibodni mindent, mi egykor volt,
megkövült arcodon torz mosoly,
valaki akarsz még lenni, gondolod,
tehetség érzése pokolban nem henyél,
szájadon szavak szétrobbantanak,
válladon gondok nem hallanak,
barátok, érzések elmenekülnek,
sértések végtelen mélybe merülnek,
vagy te a voltaknak kétséges fia,
karod ölelne, már nincs ki fogadja,
térdet hajtanod már nem lenne elég
kezed tisztaságára ügyeljen az ég,
árnyékod a sötétben nem mozog,
emberhegynyi szemét lelkedben vicsorog
voltam mindenetek, miért a kétkedés,
” Emberek ! Újra önmagamért szeressetek !
kiállt a szó még a fájdalom hasad,
maradsz magadra voltaknak fia
és utólér a végtelen magány, bámul
négy fekete fal a pokol kapuján.

Bőcs, 2017.06.28.

Evokáció :Francois Villon: Ballada a senki fiáról
Idézőjeles sorok :Kocsis Erika : Carmina Burana-t dúdolok című evokációjából a Villon versre.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…