Hommage a Petőfi Sándor!

Ötven éves megtört fényben
Dul az emlék az emlékezésben
Helytállásról bátorságról
Golyó ütötte gyors halálról.
Árkot ásott a vert gondolat
Mert ki – ki mást ért az igazság szó alatt
Szótárunkból is lassan törölte magát
Mert kiizzadta igazság tartalmát.
Helyette hazugsággal tömnek orrba – szájba
De ne feledd : gyáva népnek nincs hazája

Mit mond a mult, a dicső történelem:
Nemcsak a jelent, a multat is átkarolta a félelem,
A török, majd a habsburg iga alatt
Az árulás sovány ára volt néha egy – két jobb falat.
A nagy étvágyuak, mint Martinovics Ignác
Pár félelmét levetkőzött nemest, s magyarul tollászkodó firkászt
Léprecsalt, hogy tombolhassa ki magát az önkény
Ám a megbizó zsarnok ravaszságával rá is lecsapott a törvény
Azóta is hazugsággal tömnek orrba – szájba
De ne feledd: gyáva népnek nincs hazája

Igy hát Rákosi ptribékjeinek bőven volt honnan tanulni
Csak a véres eseményekkel teli történelemkönyvünket kellett forgatni
Ők saját akolból választottak áldozati bárányt
S akasztásukat ugy tálalták , mint elrettentő látványt
Ez már sok volt, s a nép besokkolt
Ami követte ugy mondják forradalom volt,
A hitetlenek szerint dehogy volt, csak a bátorság megorrolt
A félelem bennük felizzott, az érzelem pedig felforrt.
S világgá kiáltották: hazugsággal tömtek orrba szájba
S nem feledjük: gyáva népnek nincs hazája!

A közéletben, s politikában uj arcot öltöttek
Megszállva országunk, néptribunná vedlettek
A szabadság fogalmát szabadossággá formálták
56 szellemi termékét, s vele emlékét földbe taposták
Esküdöztek , fogadkoztak: árulóknak nincs helye közöttük
S három per kettesek léptek pozicióba helyettük
Dézsával osztják a nemtelen hazugságokat fejünkre
Nem kell a magyar, kinai zugárusokat hivnak helyünkre
Hamis ideákkal tömnek orrba – szájba
De ne feledd gyáva népnek nincs hazája!

Ujra temetni készülünk, most 56 emlékét temetni
Hazugság csokrait gyáván meghunyászkodva a sirhalomra tenni
A vasárnapi családi ebéd izét – zamatát feledni
A hajléktalanok nyomorát bénultan szemlélni
A százszor lerágott csontokat a kukákból kiszedni
Látni a nyugdijast fütetlen szobákból a koszos utcákon kerengni
Látni az ifjuságot, ahogy tanulás helyett minimálbért próbál keresni
S közben hazugsággal tömnek orrba szájba
De ne feledd: gyáva népnek nincs hazája!

Nyelvünk volt, mi összetartott ezer év alatt
Ha milliók hazát is vesztettek, nemzetünk tovább haladt
Pedig utunk során hazugsággal tömtek orrba szájba
S csaknem elfeledtük: hogy gyáva népnek nincs hazája
Határaink átszabhatják, földjeink mind eladhatják
Azok a nemzetek mégis tovább élnek, ahol a nyelvet megtarthatták
Mert örök igazság: nyelvében él a nemzet
56-os imánkban ezért kérünk kegyelmet!

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…