B. Mester Éva

 

Primadonnák

 

Kaporillatú takaros kertedben

most elvadult bodzabokrok nyelik el,

az arra bujkáló fényeket.

A szőlőindák téged keresnek mindenütt.

A díszbokrok az ablaküvegig nyújtózva

kopogják rejtjeles üzenetüket.

 

Hol lehetsz?

 

Egy darab vakolat utánad indult,

a cserepes virágok tetszhalottá váltak,

a fűtési rendszer tönkrement a télen,

a mérsékelt fűtést legyőzte a fagy.

 

Nem vigyáztam jól értékeidre.

 

Hogy emelt fővel szemedbe

nézhessek mégis, odaát,

egyszer majd valamikor,

egy luxusút áráért rendbe hozattam

mindent, ami pénzzel megváltható.

 

A padlás szentélye sohasem sérült meg.

Igazi, saját színházunk volt ott!

A zsindelyek közül áradt a rivaldafény,

talált betűkből, az elmúlással dacoló

álomdíszletet varrtunk, kovácsoltunk.

Kettős szereposztásban primadonnák voltunk!

Persze egyikünk sem lett színész,

csak hétköznapi epizódokban feltűnő

statiszta, de a közös álom most is itt lebeg.

 

A szemüvegedet ugyanoda tettem,

ahol mindig is tartottad.

Hátha kedved támad végignézni

még egyszer a kipofozott házon,

a burjánzó életen és az itt rezonáló,

velem megosztott gyermekkorodon.

 

  1. június 21.

 

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két…