Posted by
Posted in

Semmit, de nagyon

Egyszer akarjál csak úgy semmit tenni, tárt karokkal a napfényes égre nevetni. Némán ücsörögni a Duna-part lépcsőjén, ide-oda táncolni gondolatod mezsgyéjén. Mezítláb szaladni egy vadvirágos réten, behunyt szemmel pörögni a vaksötétben. Megmártózni éjszaka leple alatt egy tóban, hűvös pezsgőt inni egy meghitt presszóban. Eső után belegázolni egy méretes tócsába, beleálmodni magad a szerelem hintójába. Kigúnyolni […]

Posted by
Posted in

Az éjszaka csendjében

Az éjszaka csendjében Beborult az ég,igy korán esteledett Elfáradt agytekervényeim hamar elmerengett Félrevonulva apró szobám magányába Elrejtezem öreg-roskadó fotelom árnyékába Egyre vadabbul dörömbölt a múlt Elkergettem,igy gyorsan hamvába hullt De ittmaradt a ma sokasodó gondja Mely lehet, hogy beleolvad a holnapomba És könnyen lehet öregkori terveim bolondja Természeti csapások hullnak fejünkre Mert az Úr megrázta […]

Posted by
Posted in

Tengerparti romantika

Edit Szabó : Tengerparti romantika Romantika felsőfokon, megterítve az asztalon, lemenő Nap kerek fénye élvezetet talál benne. Visszaveri fénysugarát, fodrozza a tengerpartját, által adja az uralmát, fáklya veszi át hatalmát. Pálmák között fénye lobog, visszaköszön az asztalon, terítéke oly gazdagság, vendégeket már nagyon vár. Megterítve kerek asztal, fehér abrosz minden jóval, vacsora és hűtött pezsgő, […]

Posted by
Posted in

Még akarom

Edit Szabó : Még akarom Életemnek javát már leéltem, öröm-bánat elsüllyedt a mélyben, emberszívek nyílottak előttem, lehetetlent nem követelt tőlem. Tekintetem bízva a jövőben felemelem, kérve jótevőmet, reményt adjon további utamra, ne egyedül forduljak az útra. Istent kérve oly közhelyet szólok, hittel én már rég nem boldogulok, nem jutnak fel hozzá a kérések, nem tudja, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az Életfa

Rózsa Iván: Az Életfa Az Életfa mellett nőnek még gizgazok… Az Életfán tenyésznek még ál-balanszok… De emberiség, e fattyú nehezéket egyszer elhagyod: Csak találd meg végleg győztes, hős magyarod! Budakalász, 2017. június 26.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A fő uszítók

Rózsa Iván: A fő uszítók A fő uszítók nem maguk ellen uszítanak, hanem embereket, népeket egymással összeugrasztanak. A fő uszítók polgárháborúkat, helyi és világháborúkat szítanak. A fő uszítók a háttérben, a színfalak mögött a legnagyobb haverok, és röhögnek rajtunk, ellentétes szekértáborokba kerülteken. A fő uszítók az ál-zsidók, ál-németek, ál-magyarok. Ők a „hol ezek, hol azok”: […]

Posted by
Posted in

Öt (különálló) apeva

És vannak értelmes emberek is ezen a világon.   A világ közepén állok, de nincs, ki megkerüljön.   Az élet hálója rabul ejtett mindannyiunkat.   Egy napon Cupido hülye nyila telibe talált.   Ő kicsi örökké, és én leszek mindig a nagyobb.     Megjegyzés: /Az apevák cím nélküli, ötsoros versek, melyeknek lényege, hogy az […]

Posted by
Posted in

2017.06.21.

Vad őrjöngés a szél tépi, szaggatja a fákat ítélet nélkül is fél egyaránt, ember és állat. Kifordul a fa s zuhan gyökér csonkja elszakítva lombja közül szárnya nélkül nem menekülne a rigócska. Dörren nagyot, apró jég hull azután vált, kicsit nagyobbra majd az ég vízcsapja indul özönvíz hull a talajra. Pattog a jég a teraszon […]

Posted by
Posted in

Szeresd őket…

Csillogó, ragyogó gyerekszemek áhítattal lesik a csodákat. Tágra nyílt, őszinte tekintetek, mindig kedvesek, mindig vidámak. Szeretetet kérnek, pár gyengéd szót, féltő simogatást, hisz gyerekek. Ne tagadd meg tőlük a szépet s jót, de szerezz nekik boldog éveket. Gyerekek… lehet, egy kicsit mások, de érzéseik, álmaik vannak, vágyaik talán nem valóságok, melyeket fájó tények takarnak. Szeresd […]

Posted by
Posted in

Kamaszkorom öröksége

Edit Szabó : Kamaszkorom öröksége Kedves ügyvéd barátom verse került a szemem elé, nem hittem, hogy apja ennyire élénken és kissé fájdalmasan benne él. Talán az új ünnep – Apák napja hozta elő a tanulatlan parasztembert, ki míg csak tehette, dolgozott a földeken. Reggel ment, a holdtölte hozta haza. Ellátta az állatokat, a szava nem […]