Posted by

Művészportré Kőszegi Barta Kálmánnal

Kőszegi Barta Kálmán 1949-ben született Tápiógyörgyén. Nagykőrösön, az Arany János Gimnáziumban érettségizett. Fogorvosi diplomát a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett 1973-ban. 1977 óta publikál a Békés megyei lapokban. Kötetei: – Nap – árnyék (versek, műfordítások), Tevan Kiadó, 1996 – Len kék virága (versek, műfordítások), Tevan Kiadó, 1997 – Agglegénybefőtt (önéletrajzi ihletésű szociografikus kisregény – Magyar […]

Posted by
Posted in

Tiszavirágzás

Tiszavirágzás A koranyári nap sugarai Kánkánt járnak a Tisza tükrében Elmerengnek gondolataim A szellőmentes rónaság szivében Virágzik a csend Béke honol, itt ez a rend Korábbi századokba repit Hol, mintha Petőfi állna itt Ki magához ölelte az alföldet Itt szülte meg a magyar jövőképet Látta-e a Tiszavirágzást Mert sehol sem láthatta mását Száz meg száz […]

Posted by
Posted in

Minden betegem legyen a barátom

Minden betegem legyen a barátom! Az Úr kiáradó szeretete Olyan, mintha valahányunkat barátságába venne Panaszainkat meghallgatva Bajainkat orvosolva Példát mutat a szenvedőknek Erőt sugároz a csüggedőknek Minden hivatás embert s az Istent szolgálja Születésünktől halálunkig ez létünk morálja A művészet,s az irodalom nemcsak szórakoztat Nemcsak kiterjeszti ábrándjainkat Ha szükséges a bánatat csillapitja A csüggedő lelkeket […]

Posted by
Posted in

Energia

Forog a szélben a szélmalom. Lesz itt áram, csak nyugalom! Amíg a szél ide-oda mozog, Ellátja árammal a házatok. Van itt persze egy új keletű, a Pakson lévő atomerőmű. Itt rábírják az atomot, hogy termeljen sok áramot. De bezzeg nem is ő a menő! A turbina az igazi áramtermelő. Nagy gőzzel forgatja meg azt, amit […]

Posted by
Posted in

Szeretem…

Szeretem az erdőt, annak minden fáját, az elvonuló felhőket, a repülő madarak báját.   Szeretem a hangokat, a benne lüktető ütemet, a nyíló virágokat, a szálldogáló méheket.   Szeretem a víz folyását, hullámát, éltető erejét, a heves szél befolyását, a madarak seregét.   Szeretem a susogó fákat, a kopár, magányos tájat, a virágok különös illatát, […]

Posted by
Posted in

Egy nem elküldött MAPEI pályázati vers

Házon belül mindenütt lepotyog a vakolat. Befestettem falfehérre, most olyan, mint a patyolat.   Nem éppen egy álomotthon ahol jelenleg lakok, nagy rés  van a nyílászárókon: nem energiatakarékosok.   Felraktam a csempét, de hullott mint a jégeső. A ragasztó nem  minőségi, ezért minden széteső.   Elolvastam az internetben, amit a MAPEI hirdetett. Irtam verset, és […]

Posted by
Posted in

Úton a Bükkben

Meredek az út, robog a vasút. Kaptat felfele, nehézkes a füttye.   A Szinva-völgyben, a természet zölddel. A papírgyár mellett, az erdő titkot rejt.   Hidak jönnek, szikla szorosok, az utasok csak ülnek, senki sem mozog.   Jön a Hámori-tó, majd az Őskohó. Ez a Garadna-völgy: van itt fenyves is, és tölgy.   Mindenki szívesen […]

Posted by
Posted in

Bükki mozzanatok

Patakok csobognak, madarak fütyülnek, az ágakon ülnek, ott üdülnek.   Kinyílt a sárga ibolya, rászálltak a méhek, szorgalmasak nagyon, termelik a mézet.   Madarak ezreinek otthona a Bükk-vidék. Egy szemet ragyogtató, csodálatos hegyvidék.   Barlangok tucatjait denevérek lepik el, ahol néha arra járó turista is lepihen.   Ezen a vidéken a parlagi sas szálldos. A […]

Posted by
Posted in

Bükki románc

Kedves Tölgyem! Én egy Bükk vagyok. Azok voltak őseim, és az is maradok.   Bükk apámnak vagyok én a sarja. Látja a gyökeremet? Azon állok rajta.   Magára dőltem. Nem ittam sokat, a sok eső meglazította a talajomat.   Önbe estem, kívánja a testem. Ha nemet mond, bútor leszek Pesten.   Az sem zavar, Ha […]