Posted by
Posted in

Én nem akarok mást…

Egykedvűen járom ezt az ősi táncot parafrázist őröl közben a gondolat vetnék én az érzelmekre vámot miközben elmém vasalja ráncaimat. Mint lobogó lángú akácfa dala tér vissza az emlék apró szegletébe agyamnak,közben mágikus zaja jut el hozzám, mint csillagok zenéje… Töretlen akarat, de elfogyó erő s a hit magamban visz csak tovább nem adhatod fel, […]

Posted by
Posted in

A lepel lassan…

A lepel lassan hullik le a földre, Mit takar, most felszínre kerül. Így éled az életed, elrejtve, Néha feltörő könnyeid, de legbelül, Ha sírás fojtogat, zokog a lelked, Kifelé, arcodra torz mosoly kerül, Csak az látja, mi zajlik benned, Ki együtt él veled kívül és belül! A választás sokszor nem a tiéd, Hisz akaratod ellen […]

Posted by
Posted in

Nyári éjszaka

Csend van a mélyben Csend van a légben, Csend van a földön Alszik a táj! Aludnék én is Feszengek mégis Meleg az idő Tombol a nyár! Nyitva az ablak Sarkig kitárva De enyhülést nem hoz Az éjszaka. Hirtelen egy emlék Villan agyamba Az első közös Nyári éjszaka! Meleg volt a nyár Gyönyörű a tenger A […]

Posted by
Posted in

Remény útja

Edit Szabó : Remény útja Keskeny sarló Hold fénye, csillagokra ránézett, végtelennek közepén álomhajó útra kél, kis sziget a tengeren, elfér épp a lélekben, virágszirmok ölelik, merengésben elveszik, lélekszépség született, messzesége végtelen, útnak indul célhoz ér, fekete éj mit ígér, boldogság vagy feledés, hosszú még az éjszaka, a csillagok ragyognak. Bőcs,2017.06.17.

Posted by
Posted in

Édes érzés

Edit Szabó : Édes érzés Fehér fogak átölelik, belekapnak, megízlelik, piros színe vágyat keltve varázslatot érez nyelve. Föld termette édes eper, Nap sugara megérlelte, melegéből sokat adott, harmatcseppet felszárított. Húsa mennyei eledel, dúsan cseppen piros leve, nyílik ajak oly epedve, a természet teremtette. Piros eper ajak szélén, csoda szépség, csoda érzés, vágyakat keltett életre, harapjak, […]

Posted by
Posted in

Kinyílt világ

Edit Szabó : Kinyílt világ Hosszú évek távlatából valóra vált titkos álmom, egyik-napról a másikra kezem a kormányt megfogta. Egy évtized lassan elment szívem mélyén rejtegettem, szerettem a tájat nézni környezetben elmerülni. Országutak, falvak mentén csodák útjait keresvén szelni át a nagy világot, megnézni a valóságot. Keretekből úgy kilépve felfedezni új szépséget, utca sorban  virágágyak […]

Posted by
Posted in

Cézár kutya

Cézár kutya.       Nagyon rég volt, talán sokan nem is emlékeznek rá, vagy már nem is élnek. A kutya mikor először megláttam csak egy maroknyi lehetett. Anyja körül szaladgált sok testvérével együtt. A portára bejutás egyszerűnek tűnt. Nem volt kapu sem kerítés. A lakásba hiába kiabáltam, nem szólt vissza senki. A nagy ház […]

Posted by
Posted in

Házassági évfordulónkra

Házassági évfordulónkra Beléptünk a közös ötvenedik esztendőbe Vajon mit irhatok az emlékkönyvbe Évtizedek krónikáját? A gyermekáldás boldogságát? A közös élmények gazdagságát? Elvesztett szeretteink együtt megélt gyászát Az időnkénti sikertelenség magányát? A megálmodott vágyaink bukását, Vagy apró sikereink váratlanságát A kölcsönös sértődések napjainak számát A magunkba folytott indulatok hallgatását? Amire igazán büszkék lehetünk Az egymás iránti […]

Posted by
Posted in

Konklúzió

Imádkoztok hozzá, zeng a hozsanna de fals a dal a gondolat sekélyes lábbal tiporva a tízparancsolat szava. Emberek! A megváltót ma is megfeszítenétek.