A magyar Valentin

 

Szeret – nem szeret,

szeret – nem szeret,

szeret. Mily öröm és élvezet,

hogy kegyed szerelmének címzettje én vagyok!

Vagy mégsem?

Óh, ne hagyjon tévedésben,

s tévelyegnem az asszonyi nemben

s kétségek között.

Nem szeret – szeret,

nem szeret – szeret,

nem szeret! Óh, nagy a baj s a keserűség,

s e világon nincs már hűség!

Elhagyott, nem csak úgy, mint Csokonai,

csapot s papot, de feledett,

s hiába keresem folyton-folyvást,

elmémben nem hagy nyugvást…

a gondolat, mi bánt,

hogy nem voltam magával – no nem folyton-folyvást -,

de eleget. S így Magának lett

elege e gaz agglegényből, mert

-szeret vagy nem szeret –

pazarolni időt nem akartam s az időben rohantam,

s nem Magával. No látja?

Igazat ad így utólag? Magának?

Nem nekem? Ki fia-borja vagyok én,

hogy csak így elfordul,

s borítja minden tervem

s kártyaváram is borul?

Hogy én csak tervezgettem?

S nem együtt lélegeztem

Magával? Hisz egy tálból cseresznyéztünk,

s még a tányérjából is vettem (igaz, nem én fizettem),

így megtehettem.

Hogy aljas gazember vagyok?

Hát megtagadott! Kizárt, majd elhagyott,

és egy gatyában állva hagyott

az esőben állnom s fáznom.

Lettem momentán vadember

anyám tanyáján, kiterítve kábán,

tüdőgyulladással a mama ágyán, s

várván, hogy Maga mikor érkezik.

Hogy sosem jön már? Ugye csak hazudik?

(No ilyet mégsem mondok, mert megsértem tán),

csak füllent, nemde bár?

Vagy csak filozofál egy kicsit?

Azt sem? No, most megkaptam!

Kifogtam egy igazit (házisárkányban).

Most meg tévedtem? Jó a füle Édesem!

S az én szívem – van az nekem? – tévedett,

amikor megláttam, s odasúgtam a Mamának,

hogy Maga lesz az igazi! Hogy rosszul súgtam?

vagy rossz helyre, hogy nem a Mama fülébe kellett volna?

A Magáéba? Na, ne mondja!

Jöjjön el a Mamához,

ápoljon engem, már alig várom!

Itt vagyok elalélva, lázban,

de nehogy azt mondja, ’Isten áldja!’

 

Hogy már keresztet vetett Rám?

Nem mondja komolyan, ugye csak tréfál?

Hát nem tudok hatni már magára?

Hát akkor menjen…ahová akar. Bánja kánya!

A maga Bálintja már nem gondol magára!

 

RMB – 2017. Bálint nap előtt

 

 

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…