Európa

 

Európa!

Van-e tengered?

Szülsz-e még gyermeket?

Építed vagy rombolod-e házad?

Nevezed-e otthonod hazának?

Európa! Van-e saját néped?

S bebocsáttatik-e kapudon az idegen, ha alamizsnát kérne?

Európa! Van-e kikötőd?

S ha előre tekintesz: látod-e a jövőt?

 

… vagy nem tudod, mit akarsz,

idődet leköti majd a harc,

mely országaidon belül zajlik,

s kiáltás, számonkérés és vád hallatszik?

Voltál egységes és támogató,

befogadtál értéket, teremtettél civilizációt,

határaid meghúztad, védted magadat,

de tömegekkel nem bírsz, hallom jajszavad.

 

Vizeid felszínén a hullámok egymásba simulnak,

vezetőid a színen egymásba borulnak,

mégis széthúzás van, nincs együttes akarat,

emberi önzés miatt a tudás a hullámok alatt marad.

Keresi mindenki a saját emberét,

tanácsból már sok van, ellentmondó mégis a sok vélemény,

rendet vágni kellene, hol a prior,

ki elsőbbséget teremt a sok cél közt most?

 

Halódik a döntés, pusztul sok ember,

megértetni mégis mindenkivel kell,

hogy Európa sorsa mindenkié,

s nem pusztulhat el az a sok elért cél,

amiért küzdött és fizetettek sokan, sok mindennel:

élettel, pénzzel, tudással, küzdelemmel,

könnyeket hullajtva évezredeken át,

háborúk áldozataiért sírt mennyi asszony és lány…

 

 

majd újra felállt. Talpra áll most újra Európa is,

csak döntéseivel még késlekedik.

Nem szabad hagyni, hogy széthulljék

mindaz a jó, amiért megharcolt s elesett sokmillió.

Tajtékozz hullám Brightonban, verdesd szikláimat,

Normandiában, Calais-nál mossad partjaimat,

Itáliában Lagio Maggiore-nál érezd ágyúimat.

Sose feledd mindazt, mi történt a múltban.

 

Játéknak tűnik, mégis valóság,

az élet nem áll meg a határoknál.

Dölyfös fölény most nem ér semmit,

felelősség és szövetség nélkül minden összeomlik.

Ébredj Európa! Ébredj világ!

 

 

 

RMB – 2017 április-június

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…