Szabadság

 

Szellő! Könnyed játékoddal nőt és gyermeket megnevettető,

tavaszi virágot és rügyeket fakasztó,

nap sugarával játszva bőrünket simogató,

hárfa húrjait pengetve játssz nekünk!

 

Szél! Nyargaló, ruhám alját fodrozó,

lányok haját, lovak sörényét összekócoló,

vizek felszínét tajtékká fodrosító,

Fújj, süvíts, érezzem csontjaim átjáró nyers erőd!

 

Vihar! Felhőt szakító, égboltot feketítő!

Zúzd össze mindazt, mi talmi és hazugság!

Vágtass, száguldj a végtelen pusztán át,

mint a megvadult kanca, ha betörni akarják!

Üvölts, add ki magadból, mi a nyers igazság!

 

Orkán! Házakat, hidakat elmosó, hegyeket rengető,

emberek szívébe félelmet, riadalmat keltő,

gyertyák lángját, emberek szemében a fényt kioltó!

Tombolj! Járd halálos táncod, mélyről jövő morajod riassza a zsarnokságot!

 

Majd békélj meg, legyél újra szellő,

egymásra néző szemünkben a fényt, vágyat és életet újrateremtő,

mely – mint a szabad gondolat – száguldó aranyszőrű paripán,

lelkünkből kiölhetetlen, szent szabadság!

 

RMB – 2015. március 15.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…