Albatrosz

 

Messze, távol, hová vitorlád elhajtottad,

keresed utad a tengeren.

El nem érhető a horizont, s nincs mihez igazítsd a hajókereket.

Keresed az égen a pontot, mihez igazodj,

de csak a Nap tűz szemedbe a felhőtlen égről,

s hajód imbolyog.

 

Mihez igazodj? Merre tarts? Hol a kikötő,

melybe hajódat Isten vezérelheti?

Hé, kapitány! Nincs rum a hordó alján, szomjúhozik a tengerész.

Tikkadt a madár is az árbócon, nincs irányzék.

Elfogyott az élelem, a szárazföldet keresem,

hol otthonom lelhetem.

 

Feltűnt a horizonton egy pont.

…vagy csak egy apró sérülés a szem hártyáján,

mit a Nap csalókán a látótérbe von?

Közelebb ér, szemed ránéz, s ahogy közelít, látod:

egy Albatrosz, s mit közeledbe hoz,

a szárazföld, s az élet reménye.

 

Hajód mellé ér, rövid időre leszáll,

majd újra a légbe emelkedik, s szinte int,

kövesd az útján tovább!

Széles fesztáv, fehér tollak, szürke szárny,

mutatja az irányt, s a földet, hol kikötődet

s az életet lelheted  a sós tenger pusztasága után.

 

Mint egy félistent, úgy csodálod,

vitorlád irányzékát ráirányítod, s tudod:

hová ő tart, az a biztonság…

Kikötőd vár, kiszáradt íriszedben a fény a Nap vakító tüzében

felcsillan már. Követed…

az Albatroszt, ki lett Reményed s Istened,

lelkedben örökkön Veled.

 

RMB -2016. március 11.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…