Az idő kerekén

 

Utazol utadon, hajtod lovadat.

Húzatod szekered,

gördül szekered kereke.

Tudod, merre tartasz?

 

Ostorod kezedben,

lovadat verni nincs értelme,

fejvesztve vágtázni, rohanni minek,

s nincs is hová.

 

Kikötnéd lovadat,

fáradt és tikkadt vagy,

lovad abrakoltatnád.

Csak nincs kivel.

 

Felégett mezsgye és istálló,

Fejedet a pusztában álomra hajtod,

lovadat kikötötted,

állva álmodik tovább…

 

A látóhatár füstbe borult és sötét.

Álmaid ellopták, vágyaid széttépték,

csillag nélküli, kiürült az éj.

Miről álmodhat egy elfásult mén?

 

Búza- és zabtenger, aranyló napsütés,

csillámló vízpart és csobogó vízesés,

kedves emberek, kergetőző gyermekek,

be nem látható, virágos, zöld rét.

 

Vágtázó paripák, elszálló vadlibák,

Szekered elhagytad, terhedet nem bírtad.

Ostorból, rossz szóból elég volt, merre tovább?

Kérdésed a levegőben száll, s nincs válasz rá.

 

Lovasod lábán kengyel, hátadon nyereg.

Lovasod viszed magaddal tétován.

Nincs iránytű, sehol egy ember,

ki megmondja, mi a jó irány.

 

Elbúvó emberek, hiányzó ötletek,

társaid elhagytak a múló végtelenben,

kevés az értő szó, annál több a csalóka látomás …

 

Száguldj vakon tovább, vagy kössék béklyóba lábad?

Mi jobb, ha vársz a pusztában?

Tennél, de nem tudod, mi a jobb,

kiáltanál, de elhalkult hangod.

 

Égnél, de nem tudod miért,

szólnál, de szavad egyedül mit sem ér.

Talán egyszer, nem tudod mikor,

valahol meghallják szózatod,

s addig is pereg az idő kerekén…. a homok…

 

RMB -2016

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…