Gáthy Emőke: Júniusi hőség

Odakint harminc, idebent negyvenöt fokos.
Már felnőtt, de még nem érett. Izzad a nagy alkalomhoz illő sötét öltöny és a feladat súlya alatt. A jobbágyság helyzete a reformkorban. Második felelet az osztályból. Tíz perc leforgása alatt kell életében másodszor nem csak előkotorni tizenkét év feneketlennek tűnő bugyrából, hanem szabatos, csinos mondatocskákba is csomagolni a tételhez és csakis az adott tételhez tartozó ismeretanyagot.
A felelet döcög. Nem mintha nem készült volna. Valamennyi szava “ül”, a lényegbe talál. De hát húsz másodpercenként beugrik az a bizonyos átkozott áramszünet, amit csak kínos öööö…….ők-kel lehet áthidalni.
Szépszámú a hallgatóság. Az osztály legértelmesebb tanulója felel. Az elnök, az igazgatóhelyettes és a szak tanára mellett még vagy fél tucat jól ismert arcról árad felé a veled izgulunk melege. Érdekes, homlokát mégis mintha jótékony, hűvös kezek simogatnák. Csak azok az átkozott áramszünetetek.
– Fiatalember! Hagyja abba a dadogást! Három napig hallgattam már ilyesféle nyögdösést! Torkig vagyok vele!
“…Szó bennakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik.”
Hova is tartozik ez az idézet? Igen. Magyar irodalom. Arany János és A walesi bárdok… Vagy mégsem? Itt és most az ő agyából pattant ki?
Hangzavar. Legjobb. Intelligens. Csak így tudja.
– Nem akarom tovább nyomni a sódert. Sok sikert kívánok az önök előtt álló három naphoz! Aztán: lóvé, rögeszmefuttatás. És pikáns Heltai idézetek. Alig fél órája ilyen szavakkal indította erre a lidérces útra. Hány éves lehet? Fehér kefefrizura. Figyelemreméltó pocak.
– Figyeljen jobban! És kerülje a felesleges őööö….-ket!
– Igenis elnök úr! A hatalmas többséget kitevő ….őööö…bocsánat…jobbágyság…őööö…bocsánat nem vehet részt a közügyek…őööö…intézésében. Őööö…
Nem. Hát ez így nem megy tovább. Még egy szó, és abszolutizmus ide, felvilágosult vagy setét amoda, az elnöki asztalt borító sárközi szőttesre gurul a torkát fojtogató gombóc.
Nem bőgni! Csak azért sem bőgni!
Göndör fekete szakáll az elnök feje mellett. Csak azért növesztette, hogy idősebbnek lássék. Neki az első. Már csak ezért is ki akartak tenni magukért.
Szófoszlányok. Tíz perc. Következő. Megnyugszik.
– Nem készült! Világos! Félévkor felvették a Szovjetúnióba. Miért is strapálta volna magát?! Térjen át kérem a B tételre!
A göndör fekete szakállat keresi. Hát ő is ?! Átült a hosszú vizsgáztató-asztal legtávolabbi sarkára. De a szeme… huncut-cinkos melegbarna szeme az egyetlen fogózó ebben a szilánkokra hullt… miben is….?!
– Akkor miből vizsgázott?
– Matematikából. És történelemből.
Válasza az elnöknek szól, de tekintetét az a huncut-cinkos melegbarna pillantás tartja fogva.
Különös, lebegő érzés. Nem ő válaszolt. Csupán a lapockája. Ennyi jut az asztalfőnek, ha őööö…k-kel vagy azok nélkül, de mondja, mondja, abba a huncut-cinkos melegbarna szempárba kapaszkodva mondja, ami az 1934-ben Franciaországban kibocsátott pénzérméről csak az eszébe jut.

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…