Turandot

 

Császár lánya, nagy Kínában!

meghallod-e hangom másik tartományban?

Híred eljutott határokon túlra,

még a Nagy falon is átjutott, szomszéd országokba!

Nem szépséged hirdetik, de tudásod,

bár szolgálóid mondják, bőröd alabástrom,

mit burkolnak sanghai-i selyembe, brokátba,

s körötted fújnak aranytrombitákat.

Hideg vagy, mint a kő, körülvesznek kérők,

de Te uralkodónak akarsz látszani, mindenki előtt.

Vagy csak így bújsz ki női voltod elől?

Mind szíved óhajtja,  de szerinted mind faragatlan,

undok, s hozzád képest tudatlan.

 

Kínai Császár lánya, merre jársz?

Kérők serege vár tereád!

Ne a Holdat s a csillagokat kérdezd,

választ nekik adj-e, s miképpen.

Kérőid gondolják, gőgöd már oly erős,

megfojt Téged, nem kapsz levegőt!

Fejedben már sok talány és kérdés született,

mi a fővesztés terhe miatt távol tart sok herceget.

Nem szólsz? Hallgatsz? Feszült várakozás.

Künn pisszenés sem hallik,

koponyák garmadával a palota előtt gyereksereg játszik,

s a kivégzésre váró vív haláltusát.

 

Van-e szíved, Turandot?

S ott legbelül vívsz-e csatát?

Vagy magad Istennek hiszed,

ki életek felett dönthet,  s kívánhatja más halálát?

Szerelmes akarsz lenni, de nem tudsz,

hát magadra haragszol?

s a magad ellen forduló harag gyűlöletté torzul?

Arra vágysz, hogy szeressen,

az az egy, kit végül magadhoz emelsz?

Nem kérdezed már a Napot s a csillagot,

talányaidra a választ megkapod,

mert eljön érted, kit várva vársz,

s ki érti szívedben a suttogást,

azt, hogy a gőg csak álarc,

hogy az esendőt ne láthasd.

 

Hibátlannak látszani, életnek esélyt nem adni,

magot talaj nélkül hagyni, látszatot táplálni jobb? Te, NŐ?

Lehetsz tündöklő liliom, vágyak tárgya, elérhetetlen istennő,

tudásod csodálhatják milliók, mégis félni fogják ők,

mikor majd trónusod alján koponyákkal játszik a nép,

és sok ezren azt suttogják a városban: a császár lánya aludni tér.

Gőgöd szörnyszülöttje  a  kegyetlenség,

rejtvényed már régen nem rejtély,

tisztesség látszatába burkolt emberölés.

Saját életed pusztítója magad vagy,

shantung köntösödön lehet ezer csillag,

szemedben nem a Nap tüze, az éj sötétje ég,

míg nem talál Rád az egyedüli, Kalaf,

s áldozatként meghal egy másik szerelem.

 

RMB – 2017 március-június

 

 

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…