Rózsa Iván: Renitensek és szélkakasok

Mindig is voltak renitens, antiszociális egyedek, akik nem tudtak beilleszkedni. Pedig szerető keblére ölelte volna őket az emberiség! Az emberi fajra jellemző a szeretet. Az mellékes, hogy a történelme népirtások sorozata…
Mindig is voltak, akik nem fogadtak szót és lázadtak. Nem vettek példát az alkalmazkodó tömegről. A birkák szeretik, ha terelik őket… Hol ez, hol az a „pásztoruk”…
De most már vegyünk konkrét példákat! A XX. század története maga a tökély: hány millió ember halt meg a vágóhídon? És voltak olyanok, akiket talán erélyesen kellő neveléssel még talán be lehetett volna a társadalom szerető közegébe illeszteni; ám ők a náci koncentrációs táborok után egyszer csak a sztálini Gulágon találták magukat. Természetesen ők tehetnek róla, mert túlértékelték magukat és szerepüket, túlérzékenyek voltak, túlzott volt az igazságérzetük. Nem illeszkedtek a mainstream-be! Pedig kiváló lehetőségek közül választhattak: nyilasok vagy kommunisták? Hitler vagy Sztálin?
Valahogy a Rákosi-érában sem érezték jól magukat ezek az élhetetlenek, ’56-ban forradalmat gerjesztettek. Aztán vagy meghaltak, vagy börtönökben sínylődtek, vagy a nyugati világban a nyolcvanas évek végéig tényleg normálisan élhettek…
S jött a „rendszerváltás”! (Mikor volt a történelem folyamán igazi, normális rendszerváltás?) De vannak mindig olyan „megfertőzött” különcök, akik sem a kádári langyos posványban, sem az utána következő szabad rablásban nem lelik a helyüket. (Persze, közben élvezik az élet minden nekik adott szép pillanatát!) Sem az MSZP-s, sem a fideszes rezsimben enyhén szólva nem futottak be fényes karriert. Pedig milyen kiváló politikusok között választhattak: Gyurcsány vagy Orbán?!
Ám ők megrögzött anarchistaként egyikre sem csápoltak, most aztán nyugdíj előtt, ha egyáltalán kapnak, nem csalják el ezt is remek vezetőink, csak magukra vethetnek! Ezek az elveikhez végsőkig ragaszkodó, ember mivoltuk mellett kitartó, tiszta, igaz emberek; akik ebben a korrupt világban is tiszták maradtak. Akik ezen az aljas világon felülemelkednek, akiket zsarolni nem lehet, s csak röhögnek ezeken, a magukat embereknek nevező rajzfilm-figurákon… Akik ráadásul még szaporodnak is, így örökítik génjeikben a szolgalelkűséget…
Meg az alkalmazkodási kényszert… Igen, a tömeg, nem a nép, ha kell, Barabást kiált, pedig nem is ez lenne az igazi érdeke, csak gyáva… Igen, ha kell, korrupt politikusokra szavaz, mert maga is romlott; mert ezek kiismerik magukat a korrupt világban, s képviselik az érdekeket… Vagyis csak csurran-cseppen valami a koncból…
Igen, szélkakasok világa ez! Megéri szélkakasnak lenni; kéthetente, kétóránként nézetet, nem elvet, mert a szélkakasoknak nincsenek elveik, változtatni; mert akár még miniszterelnök is lehet az ember… Magyarországon és szinte mindenhol… „S mégis, magyarnak számkivetve”, igaz magyarnak maradva, szabadon és boldogan röhögünk rajtatok, szolgákon, Sátán fattyain, mi „renitens”, „antiszociális”, szabad emberek!

Budakalász, 2017. július 21.

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. "Pécsett születtem 1959. május 27-én, az ikrek jegyében. Általános iskolában matematika tagozatos…