(Ballada a „Békalencsés-tóról”)

698.

Békalencse ellepi a tó vizét,
Jancsi végre elnyerte a lány szívét.
Kicsi kacsa békalencsét eszeget,
gazdag leány a legénnyel szemezget.

Békalencse virágzása oly rövid,
bálból lányka Jancsijával megszökik.
Békalencse, tudjuk, kozmopolita,
lány szökését követi nagy galiba:

Anyja-apja felveri a fél falut,
fiatalok tudják, hogy nincs visszaút.
Kéz a kézben futnak lencsés tó felé,
nagy csobbanás a nyomukat elfedé…

Falu népe hiába is keresi,
két szerelmest többé sehol nem leli.
Hová lettek, nem tudja azt senki sem,
békalencse el nem árul semmit sem.

Kiszáradt azóta falunak a tava,
Feketében utal a két fiatalra.

Régen történt, bizony régen, hajdanán,
szegény legény nem kaphatott gazdag lányt.
Tudjuk, ma már nem így megy ez, de nem ám!
Boldog lehet szegény legény s gazdag lány.

Minap álltam a fekete tó partján,
elmerengtem, hová is lett az a lány;
vidám ének kiserdőből felcsendült,
népes család a tisztásra penderült.

Fiatalok kacagása jól esett,
nézegettem: apák, anyák s gyerekek.
Hanem láttam két idősebb embert is,
kéz a kézben, rájuk boldogan tekint…

Budapest, 2017. július 31.

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe,…