Edit Szabó : Réges-régi időkben

Megőrizte az emlékezet,
elvitték a férfinemet
hosszú kemény háborúba,
asszony maradt csak a házban,
gondoskodni az életről,
gondoskodni teremtményről,
hátát igába fogta
áldást a földbe szórta,
életet jelent a búza,
szép kenyeret az asztalra,
asszonynépség learatta,
kezében nem volt a kasza,
sarlóval a nagy határba
gabonát kévébe vágta,
megtelik a szekérderék,
szorgoskodik a szegénység,
öreg hátak hajladoznak,
kötényükbe kapaszkodnak,
nehéz munka az aratás,
eztán jön a hazahordás,
majd a csűrben lesz a cséplés,
hamar gyün is a segítés,
gyerekkezek nekifognak,
lelkendezve nótát fújnak,
búzakalász szem kicsordul,
új akarás itt boldogul,
megőrölve búzaszemet
süthetik az új kenyeret,
mert a kenyér igen drága
egy cseppje se mehet kárba,
morzsaszemek sem maradnak,
éhes szájba vándorolnak,
édes búza édes kenyér
asztalunkon mindig legyél.

Bőcs,2017.07.31.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…