Az óriáskígyó nem egy kicsi állat.

Ha te is látnád, hát leesne az állad.

Ismertem egyet, az éhség úgy gyötörte,

Az étvágya felhágott a hegytetőre.

 

Előételnek elfogyasztott egy tevét,

Levesként megitta két tengernek levét.

Kedvére befalt egy egész tehéncsordát,

Desszertnek megevett kétszáz csoki tortát.

 

Könnyed uzsonnája egy piramisból állt,

S a teliholdból egy darabot vacsorált.

Gyomra senkivel szemben sem ismert pardont,

Egyszer le is nyelt egy hosszú tengerpartot.

 

Kígyóétek lett nyaraló, pincér, portás,

Három napig kínozta a gyomorrontás.

Diétaként megevett egy farkas falkát,

Éhségében bekapta a saját farkát.

 

Amikor úgy érezte, hogy most elég lett,

Összegömbölyödött, s egy évig emésztett.

De telhetetlen gyomra újra enni kért,

Fél világ, mit elnyelt, lám, csak ennyit ért.

 

Végül aztán akkorára nyúlt a bőre,

Hogy lépten-nyomon kibucskázott belőle.

Elbujdosott, s azóta senki se látta,

Bőréből csizma lett egy sereg számára.

Bábel Antónia az Irodalmi Rádió szerzője. Bábel Antónia vagyok, 1982-ben születtem. Dabason élek férjemmel és kislányunkkal. Óvodapedagógusi végzettséggel…