Anna és Gergő a homokozóban játszott,

Amikor egy kis patakukac arra mászott.

Gergő az életében ilyet még nem látott,

Így hát sikítva rohant az édesanyjához.

 

„Találtam valamit, meg akar enni engem!”

„Ne sírj, Gergő! Nyugodj meg már, kicsi szentem!”

„De hatalmas a körme, óriás a szája!”

„A kukac kicsi, te sokkal nagyobb vagy nála.”

 

„De majdnem rám ugrott, így nézett a szemével!”

Gergő kukkert formált a két kis kezével.

„Gyere, nézzük meg, hogy ott van-e még!”

„Jaj, nekem a szörnyekből már éppen elég!”

 

De ekkor Anna jött, tenyerén a kukaccal.

„Nézd, itt van a nővéred, majd ő megvigasztal.”

„Simogasd meg a kukacot, nem bánt téged.”

„Tényleg milyen kicsike, én már nem is félek.”

Bábel Antónia az Irodalmi Rádió szerzője. Bábel Antónia vagyok, 1982-ben születtem. Dabason élek férjemmel és kislányunkkal. Óvodapedagógusi végzettséggel…