Kegyetlenül bánok és bánsz velem

ökölbe szorul a két kezem,

két karod vasmarok, s olykor

haragszom már, de maradok.

 

Újra jő egy nap …

Te gyötörsz és én újra kínozlak.

Tudom kívánsz, kedvelsz, küldesz,

nem tudni holnap mi lesz.

 

Egy röpke csók egy ölelés,

ez nekem túl sok, vagy kevés.

Egy goromba szó, – Elnézést !

Megbántasz és bocsánatot kérsz.

 

Hívsz, megyek s két kezed nem ereszt.

Majd bólogatsz és kinevetsz.

Űzlek és zavarlak …

Szinte már fáj ahogy akarlak.

 

Mindennap …

várlak és kereslek,

hiányod nagysága

hasonlít a hegyekhez.

 

Jössz, haragszom. Te megbékülsz.

Játszol, kitérsz előlem, majd mellém ülsz.

Kacagok, mert úgy kívánod el

s én bolonddá teszlek, hogy megölelj.

 

Éget a kezed és a szád …

ellöklek s önként megyek el hozzád.

Ha Te jössz felém, utána kikerülsz,

hívlak vagy küldelek, mégsem menekülsz.

 

Szemedben vonzás és taszítás,

egy – egy szó megtipor megaláz.

Szememben mosoly, bánat és parázs,

miért nem törik meg a varázs?

 

Miskolc 1987. – 2003.

Szabó Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője. Miskolcon lakom a Bükk hegység ölelésében, itt is születtem 1952. február 29-én,…