Álmomban egy réten jártam,
Nap koronáját a földön találtam.
Bíborszínű felhőt lövellt az égre,
és figyelt a világmindenségre.

Táncra perdültek a lombos fák,
tust húzott hozzá az elfogultság.
Mélyhegedű kecsesen ült a padon,
a vonó elúszott előtte csónakon.

Patak merült bele a zavaros folyóba,
tücskök siettek munkára a fonóba.
Kavicsok útját állták a sziklának,
kacsalába nőtt a közeli villának.

Ember embernek a kedvében járt,
minden rosszat egy szelencébe zárt.
Boldog volt boldog és boldogtalan,
szép ám az élet és főleg gondtalan.

Minek ide ez a sok lim és lom,
hisz ez csak egy huncut álom-lom.
Ébredezve révedek a szürke világra,
és jó nagyot kacsintok az álomvilágra.

Budapest, 2017. augusztus 14.

 

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése…