Döntések.

 

 

 

A beiskolázás idején a gyermek még csak borsónyi élet volt Panka pocakjában, de már életjelét adta létezésének. A tanfolyam, kezdete lehetett volna egy felsőfokú iskola végzésének, amihez minden segítség kéznél volt. Vagy mégsem?  Választania kellett volna a leendő gyermek és egy másfajta élet között. Sorsát az ember nem kerülheti el, de akkor még hitte Panka, hogy lehet ez másként is.

A Budapesti Autóközlekedési Tanintézet – ből  négy vizsgabiztos jött, hogy egy osztályra való felnőtt diák levizsgázzon. A drukk és a stressz nem a fiatalok kiváltsági. Mindenki feszült volt és ideges. Sőt, idősebb korban már szégyennek érzi az ember ha valamit nem tud, de legalább kellemetlennek. Volt köztük egy nő, már idősebb, de bájos jelenség. Kérdéseit roppant szigorral tette fel úgy, hogy a mosoly az arcán maradt. Az utolsó vizsga asztalnál egy termetes, jó negyvenes férfi ült. A papírok közül fel – fel nézve mustrálta a vizsgázókat. Panka már az utolsó asztalnál kezdte felolvasni a leírt válaszokat, mikor megzavarta a vizsgabiztos.

–  Holnap még itt vagyunk Miskolcon, hol tudnánk találkozni? Elnéztem még készült a vizsgakérdésekre. Megnyerő külsejű s hangjából ítélve határozott. Szívesen beszélgetnék bővebben is önnel..

A rémület úgy csapott le Pankára, mint derült égből a villámcsapás. Erre mit lehet felelni? Határozott? Most aztán minden csak nem határozott. Ha határozott nemmel felel megbuktatják még akkor is ha tudja a kérdéseket, de bizony már azt sem tudja. Olyan zárlatot kapott az agya, hogy azt is elfelejtette amit leírt. Ha az igazat mondja, hogy pocakjában már egy kis élet lapul, amire már nagyon régen várt,….hát az se jó válasz…és akkor akaratlanul kibuggyant a száján:

– Jönnek értem a vizsga után, sajnálom.

Több szót nem bírt kipréselni magából és szótlanul átadta a papírt az úrnak. Közben azon járt az agya – megbuktat? A vizsgáztató nem hagyta kétségek közt, mert rögtön átnézte az írást és közölte:

– Rendben lesz ! Akkor holnap délután ötkor a villanyrendőrnél találkozunk. A villanyrendőr egy olyan pont amit mindenki tud, hogy hol van. Miskolc első lámpás útkereszteződése. Azóta számtalan ilyen átkelő van, de villanyrendőrnek ezt az egyet hívják.

–  Köszönöm, elmehet. A folyosón várja meg a többiekkel az eredményt.

Pankából egy szó nem sok, annyi nem jött ki csak fejével biccentet és érezte, hogy láng vörössé válik. Kitámolygott a tanteremből és várt. Mire kézhez kapták az okmányokat megnyugodott. Közepes! Hát… ettől úgy érezte többet tudott, de most már ez nem számít. A lényeg az, hogy túl van rajta és bosszúból nem buktatták meg. Másnap nem dicsekedett a munkahelyén az eredménnyel, de be kellett mutatni. Senkit nem zavart a közepes csak őt. Már majdnem letelt a munkaidő mikor a főnöke szólt.

– Vegye át a telefont, továbbtanulása miatt keresik.

A vér meghűlt benne, mikor bemutatkozott az úr.

–  Bobonka vagyok és emlékeztetném a találkozásunkra, terveim vannak az iskoláztatásával kapcsolatosan .

–  Jézusom – szakadt ki Pankából – azt hittem a tegnapi napot már letudtuk.

– Nem. Hiszen mondtam hol találkozunk, de ha gond elmegyek önért.

– Nem ! Nem, ott leszek.

Volt a rövid tömör válasz és megsemmisülve ült a telefonnal szembe. Nem is értette mi történik vele, öltözött és elindult a találkozóra. Tiszta vizet kell önteni a pohárba, beszélni kell vele.

–  2  –

 

Novembert írtak, szakadt a hó. Panka szereti a havazást, az sem zavarja, hogy feje fedetlen. Bobonka úr ezt rögtön meg is jegyzi.

–  Jó napot kívánok.  Megfázik. Miért nem hord valamit a fején? Örülök a találkozásnak, keressünk egy nyugodt helyet ahol megbeszélhetnénk mindent. Egy kávézó?

– Rendben – hagyta rá Panka, de gyomrában gombóc volt.

Beültek egy csendes kis sarokba. Lassan lehiggadt és összeszedte magát. Már tudta hogyan mondja el mit miért nem lehet, illetve tudta volna ha Bobonka úr nem kezdi el hirtelen ecsetelni terveit. Nagyon kedvesen, de ellenvetést nem tűrő határozottsággal sorolta a lehetőségeket.

– Most a télen még pihenés, majd a tavasszal ismét egy rövidebb tanfolyam. A nyár szabad és ősszel megkezdődne a nagy nekifutás. Azaz a főiskola, amit ha jól végez még lehetne magasabb fokon is folytatni. Ez egy szép karrier kezdete lehet. Természetesen mindenben segítségére leszek. Kis szünet, de mivel látta, hogy a döbbenet kiült Panka arcára, lassabbra fogta a szóáradatot. Türelmes és kitartó embernek látszott, de tulajdonképpen mégis csak egy idegen ember volt. Ez az ember felrúgta Panka nyugalmát, kissé össze is zavarodott, de megpróbált határozottan válaszolni.

–  Nem vagyok karrierista! Bár jelenlegi beosztásomtól többre vágyom…és a főnököm se biztos, hogy támogatná. Igaz jól hangzik az iskola, de ennek számos akadálya van. Azon kívül én ezt fizetni se tudnám.

–  Az állam fizeti egy részét, ha főnöke hozzájárul és javasolja továbbtanulását. Természetesen elintézem, hogy egy héten belül meglegyenek a papírjai. Budapesten pedig mindent lerendezek addig még ez folyamatban van. A továbbiakban felmerülő költségek az én gondom. Megtalálom rá a megoldást.

–  Már megbocsásson ! Lehengerlő ahogyan ezt előadja, de keresem a dolgok hátulütőjét. Ha helyben lenne ez a tanfolyam az könnyedén megoldható, de ugye Budapestre nem szaladgálhatok mint a helyi járatokhoz.

–  Természetesen nem. Azokon a napokon a fővárosban kell, hogy tartózkodjon. A munkahelyéről mint tanulmányi szabadság lesz távol. Egy albérletet biztosítok önnek, ahol tanulhat és a maradék szabadidejében élheti a magánéletét. Ősztől pedig ott kellene laknia, hiszen az már mindennapos nappali tagozat. A munkahelyéről hosszú távú fizetés nélküli szabadságot kér.

– Még mindég nem értem mindezt miért tenné? Fura ez nekem egy kicsit.

Közben azért kezdte kapizsgálni Panka, hogy valami más is van a dologban.

– Igen, hát nehéz ezt így megfogalmazni, de reméltem, hogy az iskolai ajánlatot elfogadja és … és  – mintha először lassult volna le határozott fellépése

–  Összeismerkedünk, megbarátkozunk, reményeim szerint közelebb kerülünk egymáshoz nem csak mint barátok.

– Nem is tudom erre mit válaszoljak! Először is tisztelem az őszinteségét, de még barátok se vagyunk. Nem gondolja, hogy számomra ez kissé megalázó? Ez olyan mint a múlt században a kitartottak sorsa. Öntől függne az életem.

– Nem, nem félreérti. Részmunkaidős állást szereznék, hogy mellette tanulni is tudjon. Egy olyan helyen ahol már a leendő végzettségéhez a gyakorlatot megszerezné és teljes bepillantást nyerne a munkák összefüggésében. Ha ennyire tiltakozik, köthetnénk egyezséget, amikor már jól kereső állása lesz törleszti nekem amit én megelőlegezek.

– Azt hiszem csalódást kell hogy okozzak, mert …..

– Várjon hagy mondjam el teljesen mit akarok, illetve szeretnék.

– Mondja, de már most tudom csak az idejét vesztegeti velem.

 

–  3  –

 

–  Nem, én még mindég úgy gondolom, hogy van esélye a javaslatomnak. Nem tudom miért zárkózik el mindentől. Nem kívánom, hogy ágyba bújjon velem azonnal. Bocsásson meg, de első perctől kezdve színpatikusnak érzem. Van tán húsz éve is, hogy utoljára így éreztem. Nem csak a külseje az ami vonz. Az egész egyénisége számomra megnyerő. Kérem hallgasson meg, teljesen őszinte leszek mint eddig is tettem.

Az a nagydarab ember mintha a fele lenne már. A százkilencven centije is magabiztosságot sugall, de most ülve és visszautasítva kissé sajnálatraméltónak tűnt. Határozottsága és elszántsága még ott van a hangjában, de szemében egy furcsa szomorúság fénylik.

–  Van két tizenhat éves lányom, ikrek. Értük mindenre képes vagyok. Házasságom évek óta romokban, de a feleségemmel kulturáltan tudtunk együtt működni, a lányok érdekében. A magánéletünket tapintatosan éljük mind a ketten. Eddig nem is okozott gondot semmi, hiszen a munkám is annyira lefoglal, hogy alig van időm bármire.

–  Nem akarok egy nős ember bújtatott szeretője lenni  – vágott közbe Panka.

– Kérem! ez így nagyon durván hangzik. Higgye el eddig nem is gondoltam komolyabb kapcsolatra senkivel, de ön valami furcsa érzelmet keltett bennem. Így negyvenen túl talán még van egy esélyem arra, hogy pár boldog évem legyen. Ha nem  lennék színpatikus, már rég felállt volna és elmegy, de ön nem csak tapintatos, őszinte, hanem egy végtelen érzékeny ember. Kérem gondolja át. Mint mondtam nem kívánom, hogy rögtön viszonyt kezdjen velem, de azt igen hogy bizonyos helyekre velem tartson. Eljárjon velem különböző rendezvényekre. Munkával kapcsolatos eseményekre és persze nagyon szeretek utazni. Közben talán több érzelem is ébred önben mint a puszta barátság. Akkor….

Kissé elbizonytalanodott határozottságában, mert akkor bizony talán maga se tudja mi lenne.

– Szóval… ha kölcsönös bizalom és szeretet lenne köztünk, akkor egy ismételt beszélgetés tárgy lenne. Ja és még egy fontos dolog. Mivel jóval idősebb vagyok öntől így….tudom felelőtlen kijelentésnek hangzik, de ha valakivel megismerkedne aki korban inkább önhöz való vagy beleszeret, nem fogom akadályozni. Csak mindég őszintén és addig kérem legyen életem egy része. Azt hiheti megbolondultam. Talán így is van, mert attól, hogy itt ül velem ebbe a kis kávézóba már jobban érzem magam.

Elhallgatott, csend lett. Bobonka úr most először maradt hosszú ideg szótlan. Mély barna szeme még sötétebbnek tűnt és őszintének. Várt a válaszra és cseppet sem sürgette a dolgot. Panka nehezen tudott megszólalni, mert nem szerette volna megsérteni ezt az embert. Valójában megkedvelte, de számára nem volt választási lehetőség. Megsimogatta pocakját. Tudta ezt a parányi életet nem adja oda semmiért. A továbbtanulás és az azzal járó előnyök, komoly beosztással kecsegtető munka lehetőség nagyon csábítóak. Ám felébredt „Csipkerózsika” álmából és szép lassan, higgadtan szólalt meg.

– Köszönöm a lehetőséget, de…

– Már rosszul kezdődik – szólt Bobonka.

– Kérem én végig hallgattam, most ön hallgasson meg engem.

– Rendben, bocsásson meg. Figyelek.

– Valóban kellemesnek érzem a társaságát és a lehetőség amit kínál ? Igen azok sem megvetendőek mint első hallásra éreztem, de már az elején próbáltam közölni önnel, hogy nem lehetséges. Nagyon egyszerű oknál fogva. Gyermeket várok ! Igaz még nem látszik hiszen aprócska és nemsokára házasságot kötök az apjával..

A csend szinte kézzel foghatóvá vált. A döbbenet Bobonka úr arcán leírhatatlan, csak nézték egymást szótlanul, sokáig. Két mondat és mit tud tenni, a szavak ereje hatalmas. Panka nem  is értette, miért mindég úgy adódnak a lehetőségek, hogy azok használhatatlanná váljanak.

Végül Bobonka úr szólalt meg először.

 

–  4  –

 

– Talán nem sértem meg kérdéseimmel. Hol dolgozik a párja, mit csinál, hány éves.

– Ott ahol én, gépkocsivezető, hét évvel fiatalabb tőlem.

– Nem nagy karrier, de mivel nagyon fiatal még tanulhat, azt viszont már értem miért őt választotta.

– Kérem ! Nem ért maga semmit. Nem minden a beosztás és ez sértés, lenézés. Számomra az ember is fontos. Nem most választottam kettőjük közül, illetve nem volt kérdés a döntésem. Igaz az iskola jól jött volna, de a legfontosabb most a leendő gyermekem. Nem ismeri az életem, majd tíz éve várok rá és most reményeim szerint sikerül. Ne hozzon ki a sodromból.

– Értem egy nő mindent el tud követni a gyermekért. Nem akartam megbántani sem önt sem pedig a párját… és ha fiatalabb még nagyobb lehetősége van a tovább tanulásra. Félre ne értse azt sem bántásként mondom  ezáltal könnyebben el tudná tartani családját.

– Valóban, de most kanyarodjuk vissza a mi találkozásunkra. Itt és most be is fejeztük. Ön szabad, már ha jól értelmeztem az elmondottakat, de én elszámolással tartozom a körülöttem élőknek. Ami nem esik nehezemre.

– Rendben, értem, de kérem beszélgessünk még egy kicsit. Nem fogom győzködni, hogy a házasságkötésnél jobban járna ha az iskola mellett döntene, bár tudom, hogy igazam van. Viszont azt is tudom mivel számomra is a legfontosabb  a két lányom, hogy leendő gyermekéért fog mindent megtenni. Furcsa egy történet, pont egy ilyenbe kellett belefutnom, de azért kérem maradjon még. Ha jól értem soha többé nem akar velem találkozni, semmilyen formában.

– Jól látja a dolgot, veszélyes lenne mind kettőnkre nézve. Önként ne álljunk sorba pofonokért az élettől. Ez egy intő példa önnek, hogy ne tegyen olyan dolgot amit később megbánhat. Most viszont maradhatunk még egy kicsit ha ez megnyugtatja.

A továbbiakban úgy beszélgettek mindenről, minta mindég is ismerték volna a másikat. Többet nem bántották meg egymást. Jó páros lett volna? Kitudja! Társalgásuk gördülékeny volt. Furcsa, hogy két idegen sok mindent kiadva magáról megkönnyebbülve távozzanak.

– Hazaviszem, még mindég havazik és az ön fején nincs semmi. Most, hogy gyermeket vár jobban oda kell figyelnie magára…bár ez olyan hihetetlen nekem.

– Nem szeretem a fejfedőket, semmit, de az jó lesz ha hazavisz. Köszönöm. Ja és tudom, hogy kételkedik várandóságomban, de higgye el, nem hazudok. Nem szoktam.

– Valóban hihetetlen, de elhiszem és főleg nem akarok keserű szájízzel búcsúzni. Bár nem úgy történtek a dolgok ahogy én elképzeltem azért én végtelen örülök, hogy megismerhettem.

A kocsiban már nem sokat beszéltek. Megérkezésük után Panka kezet nyújtott .

– Minden jót és sok szerencsét.

Bobonka két kezébe fogta Panka kezét és lemondó mosollyal közölte:

– Remélem még hallunk egymásról.

Elváltak és mindketten folytatták ott az életüket ahol egy lélegzetnyi időre abbahagyták. Kétszer még beszéltek telefonon, de csak munkáról és a gyerekekről. Mondhatni sablonos semmit mondó dolgokról. Panka nem is értette miért hívja, de nem akarta megsérteni. December közepén kapott egy levelet Budapestről. Bobonka úr meghívása szilveszteri óév búcsúztatóra. A meglepetéstől le kellett, hogy üljön. A levél nem volt terjengős csak biztosítani akarta, ha várandós is szeretettel várja. Akkor majd szolidabb szórakozást szervez. Az iskolát pedig még egyszer gondolja végig, mert így is végig tudná vinni. Szüléskor majd haladékot kérne. A levél tartalma teljesen meglepte, de ő már túl volt az elmúlt időszakon. A levelet csak úgy letette és  nem foglalkozott vele tovább. Hiba volt. Nem tehetett róla mégis olyan veszekedést generált vele amit álmában sem gondolt. Hiába nem  törődött a levéllel  a párja felháborodását megértette. Félreérthető! El kellett volna dobni de nem volt mit titkolnia.

 

–  5  –

 

Párja személyes sértésnek vette mindezt. Alig tudta meggyőzni, hogy most csak gyermeke születése érdekli.  Megígértette Pankával, hogy sem most sem szülés után nincs tovább tanulás. Ezt meg Panka vette sértésnek, mert miért ne tanulhatna ha nem is Budapesten, de belement a béke kedvéért Úgy gondolta, hogy majd mindketten képezik magukat. Akkor még nem is sejtette, hogy leendő férje és családja semmi mást nem szán neki csak a fakanalat.

A levelet kedves párja összetépte, címmel és telefonszámmal együtt landolt a kukába. Pankát nem érdekelte csak végre csend és béke legyen. Különben is egyre nehezebben viselte várandósságát. Állapota miatt rövid időn belül bekerült a kórházba. Összevarrták a méhszájat a korai szülés megelőzésére. Mindenki reménykedett pár napon belül hazaengedik és nem lesz további probléma. Hazaengedték, majd ismét kórház és megi8nt otthon. Többnyire az ágyat nyomta. Közben nélküle megszervezték az esküvőt. Öt hónaposan nagy pocakkal megtörtént a házasság. Maga a lagzi nem volt rossz sőt nagyon jól sikerült leszámítva, hogy a menyasszony kissé gurult és fáradékony volt. Igaz azzal kevesen törődtek. Esküvő után a változatosság kedvéért ismét kórház. Most már majdnem szülésig bent tartották Pankát. Keserves hetek és hónapok következtek. Az ágy minden szögletét ismerte már és csak hízott. Állandó ágynyugalom, ahogy mondták, de a mozgáshiány  a plusz kilókat is eredményezte. Több mint harminc kilót szedett fel. Azonban ha egy kicsit sétálni akart megmozgatni végtagjait, már rá is szóltak. – ágynyugalom! – volt a szigorú utasítás. Már egy porcikája sem kívánta a fekvést, de mivel az előző babákat elvesztette, visszakullogott és lefeküdt. Nem kockáztatott. Kicsit hozzá is segítették, mert ha akarta ha nem jött az injekció és csak aludt és aludt. Sokszor azt se tudta reggel van-e vagy este. A látogatók adták a támpontot, de többnyire akkor is kába volt. A fagylalt, az őszibarack és a téliszalámi amit még álmában is képes volt megenni. Aztán a szülés előtt két héttel hazaengedték kicsit feltöltődni, mert már türelme határán volt. Alig két hét múlva ismét elfoglalta helyét a kórházban. Eltávolították a varratokat és rá két nappal megindult a szülés. Tizenkét óra vajúdás után farfekvéssel megszületett Pankának a lánya. A fájdalom és a hosszú hónapok féltő várakozása egy pillanat alatt tova tűntek. Mintha valaki egy fricskával törölte volna. Hiába az ember jól van összerakva. A csoda ott hevert a hasán véresen, magzatmázasan. Még a köldökzsinórral anyjához kötve, de már önálló hangerővel töltötte be a szülőszobát. Aztán elvitték a gyermeket. Pár óra múlva már a kórteremben csodálhatta meg és vehette karjaiba a kislányát. Egy hét után a probléma mentes anyukák távozhattak gyermekükkel kórházból. Pankának egy lelet nem volt kielégítő így nem akarták haza engedni. A teljes kiborulás szélén állt, a sok hónapi kórházi tartózkodás most bukott ki. Türelme végére ért. Kis huza – vona után elengedték, kötelezve, hogy visszajár ellenőrzésre. Mindent megígért és később be is tartott csak végre legyen már otthon. a saját megszokott környezetében. Édesanyja két héten keresztül naponta járt hozzá, hogy segítségére legyen. Aztán már nem naponta, de gyakran látogatták Panka szülei az unokát. Egy alkalommal főzés közben odaszólt Pankához az édesanyja.

– Felőled meg érdeklődtek Budapestről csak elfelejtettem szólni szülés után. Ha jól emlékszem valami Bobonka vagy ilyesmi nevű úr.

– Jézus Máriám egy szót se a férjem előtt, mert el nem hinné, hogy fogalmam sincs arról az emberről hol van, merre jár, mit csinál.

A kórházi hónapok alatt szinte el is felejtett mindent.

– Miért? Csak érdeklődött, hogy megszületett-e már a gyermeked és egészségesek vagytok-e. Valamint gratulált mikor megtudta, hogy lányod született.

Panka anyja csodálkozva nézett, mert nem értette ettől miért kell ettől ilyen pánikba esni.

Lánya elmesélte a történteket és többet nem beszéltek róla. Panka bement a szobába és ölébe vette pár hetes kislányát. Hosszasan nézte, eszébe jutott minden. Magához ölelte.

–  6  –

 

Azt az érzést amit kiváltott belőle sosem fogja elfelejteni. Nincs olyan karrier, nincs az a pénz, jómód semmi a világon amit ezzel az érzéssel fel lehetne cserélni. Gyermeke szinte testébe simulva aludt a mellkasán. Baba illat járta át a lakást. Panka elégedett mosollyal az arcán közölte saját magával.

– Jó döntés volt ! Eddigi életem legjobb döntése.

Igaz sokszor eszébe jutott később a lehetőség és az a férfi is miután házassága hamar zátonyra futott. A mi lett volna ha, mondat, de a döntésében nem kételkedett. Ez az érzés akkor vált teljes mértékben bizonyossá, mikor unokáját ölelte hasonlókép magához. A világon semmihez nem hasonlítható szeretet, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Abban az ölelésben van a vég és a kezdet. Egy pillanatra a mindenség részévé válhatsz.,….mert jó döntés volt.

 

Szabó Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője. Miskolcon lakom a Bükk hegység ölelésében, itt is születtem 1952. február 29-én,…