Az a gyászos júliusi 13mikor az Úrhoz léptél.
Mikor a lélek fekete lepelbe öltözött.
Amikor a harcot végleg befejezted,
Akkor a bánat mindenki szívébe költözött.

De hangod máig halva énekszó dallamán.
Ahogy intelmet adtad az élet színpadán.
Látván a gőzölgő buktát, kalácsot.
Ahogy elkészülve az asztalon állott.

Az a gyászos július13
Meg szűnt minden mi ragyogott
Becsukódott egy könyv az életben
Keserűvé téve a júliusi napot

Igen már rég elmentél Anyánk Nagyanyánk
De az emlék él s a lélek visszavár.
Már semmi sem olyan mind rég,
Hisz nincs, velünk a drága dolgos kéz.

Nem csendül ajkán a nóta,
S nem vár a rózsa lugas alatt.
Nem integet többé nekünk,
Csak az üres háza áll a templom alatt.

A régi emlék mi kedves volt nekünk.
Most gyászos és fájdalmassá nőtt,
Az a fájdalmas július 13 elvitte őt,
Itt hagyva a fájdalmat, keserűséget nekünk.

Könnyes lett minden pillantás,
A kép meg sárgulva az asztalon áll
Az emlék mi forralja a nyárt.
Az utolsó búcsúzás ajkad szólt mind a kismadár.

Most gyertyát gyújtva rád gondolunk
Az Úrhoz fohászkodunk.
Legyen áldott mennyei életed,
Nyugodj békében mid örökre!!

Olaszfalu.2017.Július.12

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…